Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko: Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása
Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása viszonylag egyszerű eljárás volt. Két célt szolgált. Egyfelől biztosította a vas korrózió elleni védelmét, másfelől a vastárgyat a jóval drágább ezüsthöz tette hasonlóvá. Az I. szelvény második kronológiai csoportjába viszonylag kevés kerámia tartozik: jól iszapolt, alig észrevehető apró szemcsés homokkal soványított, vörös, jól kiégetett darabok (20. kép). Az egyetlen perem átmérője 11,8 cm, erősen profilált, alsó része díszített. Analógiái a sárosi vár területéről ismertek (UliCny 2004.), keltezése a XV-XVI. század. A II. szelvényt a keleti torony területén nyitottuk. Rétegei megegyeztek az I. szelvényével: felül fekete humusz (vastagsága 1 m), alatta sárga agyagos föld (0,4 m), az altalaj jól kivehető szikla. Betöltésében két fazék oldaltöredékeit találtuk, melyek alapanyaga hasonló az I. szelvény felső rétegének kerámiájához. A kultúrréteg jellege alapján a keleti bástyát őrtoronyként, a téglalap alaprajzú építményt pedig lakóépületként határoztuk meg. A leletanyag alapján sikerült megállapítanunk az erőd működésének szakaszait. Az alsó horizont a térség réz- és bronzkori lakosságával hozható összefüggésbe, mely a magaslatot menedékként használta. Az erőd gyors ütemű építése a XIII. század második felére tehető, használata rövid időtartamú: a XIV. század közepéig. A leletek közt a harci kések és fenőkövek dominálnak. Ugyanebbe a periódusba sorolható a nemesfémek olvasztására szolgáló tégely, a sarkantyútöredék, egy veder föle és a vasszögek. Az erőd lakói az állatcsontleletekből ítélve vadászattal és halászattal foglalkoztak. A vadállatok közül vadkan, őz, szarvas, farkas van képviselve. A háziállat-csontok többsége sertés és szarvasmarha. A vár XV. századi kerámiaanyaga jelentéktelen. Baranka ekkor valószínűleg ismét menedékhelyként szolgált a helyi lakosok számára. A régészeti kutatások megerősítették a vár szakirodalomban elfogadott kronológiáját. Az erőd a XIII. század második felében - vagyis a tatárjárás utáni időszakban - épült. A leletek teljes egészében jellemzik az erőd történetét és lakóinak tevékenységét, ami a további kutatásokat feleslegessé teszi. A szerednyei vár A vár a Velja patak mentén húzódó síkon épült. Központi, legjobban megőrzött részét egy háromemeletes lakótorony (18,5x16,5 m) képezi, melyet várudvar vesz körül (21. kép). Az erődítés két négyzet alakú, mára erősen nivellálódott földsáncból és várárokból állt. Az árkokat a vár mellett folyó patak vizéből töltötték fel. A kutatás mind a mai napig elfogadja azt a nézetet, hogy a várat a XII. században a templomos lovagrend építette, amelyet II. Géza király invitált Franciaországból. Ugyanakkor a korai forrásokban egyetlen említést sem találunk, amely legalább utalna az erődítmény létezésére. 21. kép Szerednye, a vár központi része Fig. 21 Seredne, central part of the castle 219
