Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko: Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása
Igor Prohnenko — Volodimir Mojzsesz — Mária Zsilenko A 2. horizont (1,2-3,6 m) jól elkülönült a bolthajtásnak köszönhetően. Elemei nyomon követhetőek voltak az ásatási szelvény mindkét oldalán, a beomlott központi rész pedig a feltárt terület mintegy kétharmadát foglalta el 0,3 m-rel mélyebben a boltív alapjától. A réteg szürke, jelentős mennyiségű építési törmeléket tartalmazott. Kerámiája megegyezik az előző rétegével, a leletek közt egy vas nyílhegy is előkerült. A 3. horizont (3,6^t,2 m) egy kályha ovális fűtőkamrája a kéményjárattal. Betöltése faszén- és hamuréteg, XVI. századi csempével, XVII. századi kerámiával, csontokkal telítve. A leletegyüttes elemzése arról tanúskodik, hogy a kályhát a XVI. század elején rakták és a XVI. század végéig —XVII. század elejéig használták. Nyaláb leletanyagának elemzése jelenleg a következő időrendi képet mutatja: a kővár létrejötte a XIV. század elejére tehető, bár a korszak kultúrrétege nem túl jelentős. A XVI. század első felében az erődítményt felújították, a leletanyagból ítélve a vár ekkor élte fénykorát. A XVI. századi horizonton ostrom nyomait figyeltük meg, de annak végeredményét nem tudjuk meghatározni. Nyalábvár legalább a XVil. század elejéig lakott volt, további sorsát pedig a forrásokból és szakirodalomból ismerjük. A királyházai vár régészeti anyagát jól kiegészíti a természettudományos (oszteológiai és metallográfiái) elemzések eredménye. Az állatcsontokat dr. Peter Pjencakot, a tapolyhanusfalvai (Szlovákia) múzeum munkatársát kértük fel (Pjencak-Prohnenko 2008.). A vaddisznó és házi sertés vázának hasonlósága miatt csontjaikat különválasztani gyakorlatilag lehetetlen, de mindkét faj jelenléte nyomon követhető agyaraik alapján (a vaddisznóagyarak nagyobbak, a házi sertésé kisebb, tompa). Nem elkülöníthetőek a kutya és farkas csontok sem. Az állatcsontok fajonkénti elemzése a következő képet mutatja: sertés és vaddisznó - 44,6%, szarvasmarha - 22,4%, őz — 2%, szarvas — 0,7%. A számyascsontok az oszteológiai leletek 28,4% tették ki, házi (tyúk, kacsa) és vadon élő (fácán) madarak is előfordulnak köztük. 1,65% a nem ételből származó csont, közöttük farkas vagy kutya és patkány fordult elő. A sertés és vaddisznó csontok szembeötlő dominanciája megszokott jelenség a Felső-Tisza-vidék váraiban. Királyháza környékén ma is jelentős a vaddisznó-populáció, melynek nagymértékben kedveznek a Tisza menti előhegyeket borító, bőséges élelmet szolgáltató tölgyesek. Ugocsa megye flórája kedvezett a nagyállattartásnak, a szarvasmarhacsordák bőven ellátták a vár hús-, tej- és bőrszükségletét, biztosították az igavonó állatokat. A csontleletek alapján konstatálhatjuk a vadászat fontos szerepét a vár lakóinak életében. A nagy mennyiségű vadállatcsont - vadkan, őz, szarvas -alátámasztja a hely kezdeti vadászszállás szerepét. A metallográfiái elemzés, melyet Cubomír Mihok, a Kassai Technikai Egyetem professzora végzett, kibővítette ismereteinket a vastárgyak előállítása terén (Mihok-Prochnenko 2008.). A kárpátaljai kovácsok módszerei nagyban megegyeznek a középkori Csehország és Szlovákia fémmegmunkálási technológiájával, vagyis az adott esetben egy egységes iparrégióról lehet szó. I________________I________________L 15. kép Királyháza-Nyaláb vára, jezsuita medál Fig. 15 Korolevo-Nyaláb Castle, Jesuit pendant 214
