Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Igor Prohnenko - Volodimir Mojzsesz - Mária Zsilenko: Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása
Kárpátalja középkori és kora újkori várainak kutatása kavicsréteggel szórták fel, ennek köszönhetően vízszintes, egyenletes terepet nyertek a további munkálatokhoz. Az adott réteg nem tartalmazott középkori leleteket, mindössze néhány Sztanovo kultúrához köthető kerámiatöredék került elő (Prohnenko-Homeleak-Mojzsesz 2007. 224.). A terület előkészítése után rakták le a második építési horizont alapjait. A mai napig fennmaradt falak fundamentumát nem ásták a szikla altalajig, csak a sztanovói tűzhely szintjéig mélyítették, majd kövekből rakták ki, és mészhabarccsal rögzítették. Az alap lerakásánál a sztanovói réteg erősen károsodott. Az ásáskor kitermelt talajt a fal menti rész feltöltésére használták, ezzel magyarázható a jelentős mennyiségű késő bronzkori kerámia jelenléte a kutatóárok felső rétegeiben (I. horizont). A korong nélkül készített, késő bronzkora jellemző díszített kerámián kívül a rétegben pattintott szilánkeszközökre bukkantunk (Prohnenko-Homeleak-Mojzsesz 2007. 224. Pl. 4: 21-22). A középkori anyagot mindössze néhány lelet képviseli (patkó, szög, két kerámiatöredék, melyek közül az egyik mázas edény permrésze) (I. tábla). A kutatóárok jelentéktelen leletanyaga ellentmond Kankóvár szakirodalomból ismert aktív szerepének az adott korban. Nem találtuk nyomait a feltételezett ostromnak sem, amellyel a vár pusztulását kapcsolatba hozzák. A leletek ugyanakkor keltezik a vár fennállásának utolsó szakaszát. A horizont kerámiájának analógiái Kelet-Szlovákia területéről ismertek, ahol a XVI. század második felében - XVII. század elején voltak használatban (Ulicny 2004. Tab. XXIX: 7., XXXVI: 3., 46., XXXVII: 1-4., 7., XXXVIII: 3-5., XXXIX: 1., 3-6; XL: 1-3., 5., 7.). 2. kutatóárok. A vár főépületének alsó szintjén, az északi bástya sarkánál nyitottuk. Tájolása - akárcsak az első kutatóároké - északnyugat-délkelet. Feltárása során kavicsos és meszes szürke talajrétegek, sárga kavicsréteg, nagyobb kövekkel vegyített kavics és barna talajréteg követte egymást. Mindegyik porhanyós, a kultúrréteg építési törmelék felgyülemlésével jött létre. Akárcsak az 1. kutatóárokban, a leletek közt domináns a késő bronzkori kerámia. A középkori leleteket jelentéktelen mennyiségű kerámiatöredék képviseli, melyek analógiáik alapján XV. századiak (Ulicny 2004. Tab. XVIII: 6-7.). Ezen kívül vasszögek és egy faragott kőtömb tartozik ide. Külön említést érdemel egy Sztanovo kultúrához köthető kőbálvány feje. A rajta talált habarcsnyomokból ítélve másodlagosan is felhasználhatták a vár falának építésekor (Prohnenko-Homeleak-Mojzsesz 2007. 225.). Az 1. kutatóárokban kapott eredmények pontosítására tőle 14 m-rel délkeletre, a belső udvar átellenes falánál húztuk meg az északnyugat-délkeleti 3. kutatóárkot. Stratigráfiája az 1. kutatóárokéhoz hasonló. 0,6—0,7 m-ig szürke, habarccsal és vakolattal kevert. Betöltésében egy mázas középkori edénytöredéken kívül sztanovói kerámiát találtunk. A szürke talaj alatt — gyakorlatilag a kutatóárok egész területén - 0,3 m vastagságú kőomladék volt megfigyelhető. Mélyebben sötétszürke késő bronzkori réteg következett. Egy, a sztanovói horizonthoz sorolható körte alaprajzú objektumra bukkantunk. Betöltése jól ledöngölt sötétszürke. Benne kerámiatöredékek voltak (Prohnenko- Homeleak-Mojzsesz 2007. 243. 6. ábra). A vár középkori horizontjának pontosabb keltezését célozta a 4. kutatóárok a vártól 30 m-re északnyugatra fekvő kápolna területén. A kápolna sajátossága, hogy viszonylag kis méretei ellenére masszív négyszögletű alapjának vastagsága eléri a 3,5 m-t. Az árokban a következő stratigráfiát figyeltük meg: 1 m-ig a kultúrréteg a helyi lakosság tevékenységének következtében gyakorlatilag teljesen megsemmisült. Mélyebben, 2,9 m-ig andezit kőtömbök és vakolattörmelék feküdt, helyenként egészben ledöntött faldarabokkal. A törmelék alatt humuszréteg húzódott néhány edénytöredékkel. Megfigyeléseinkből kiindulva arra következtettünk, hogy a kápolna egy korábbi, részben lerombolt torony alapjára épült, melynek faltörmelékével a bontás során a belső teret feltöltötték. A kerámiatöredékek kelet-szlovákiai analógiái a XIV. század közepére tehetőek (UliCny 2004. Tab. VII: 2., VIII: 11., XIV: 3., XV: 10.), ami egyben Kankóvár erődítésének kezdeti dátumát is jelenti. 207
