Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról Ehhez a ponthoz érve mindenképpen szükséges néhány szót szólnom arról az ötvösről, aki a bezdédi lemez elkészítésének fő mestere lehetett.206 Bár személye természetesen - mint valamennyi X. századi Kárpát-medencei ötvösé - ismeretlen, az általa készített munka némi információval szolgál róla. Először is talán azt jelzi, hogy korántsem volt mesterségének legkiválóbb vagy leggyakorlottabb képviselője. Erre utalnak a kompozícióban megmutatkozó gyakori aránytévesztések, a középső díszítőmező bal alsó részében otthagyott befejezetlen állat- vagy növényidom, a keretelő és a növényi elemek bizonytalan körvonalai. Ezekhez képest az állatalakok meglehetősen jól sikerültek, ami arra utalhat, hogy a mesternek nagyobb gyakorlata volt az állatok, mint a növényi motívumok megformálásában. A szokatlan nyersanyagválasztás mögött meghúzódó okok közül nem lehet egyértelműen egyet megnevezni, de lehetőségként éppen úgy felmerülhetnek a készíttető szerényebb anyagi lehetőségei,207 mint a készítő ötvös által követett műhelygyakorlat/hagyomány.208 Azt már a korábbi kutatás - Fettich Nándor nyomán - többször leszögezte, hogy a vörösréz használata a X. századi Kárpát-medencében készült kalapált-poncolt lemezes tárgyak között unikálisnak számít - azt azonban kevésbé vették számításba, hogy más tájakon mennyire terjedt el. A kivételt itt is Fettich N. jelenti, aki sajátos elméletet épített a vörösréz használatára (a varég eredetű fémművesség hatásának tartva azt a magyar honfoglalás kori leletanyagban), s bár ebben kimondva nem szerepelt idegen eredetű mesterek alkalmazásának feltételezése, a különböző műhelyhagyományok keveredéséről Fettich által papírra vetett elképzelésektől ez sem áll feltétlenül távol. Érdemes ugyanakkor figyelembe vennünk, hogy habár Fettich normann teóriája alól az eltelt évtizedek során lassanként ki is hullottak az érvek, az általa követett vizsgálati irányok nem feltétlenül minden tekintetben eleve elvetendőek. Egy új és egy régi-új lelet talán e szempontból nyújthat segítséget. Egy 1959-ben Rétközberencsről a nyíregyházi Jósa András Múzeumba került, teljes felületén aranyozott, domborított vörösréz lemez töredékeinek (Istvánovits 2003. 161. t. 1.) újólagos vizsgálata során derült ki, hogy a szakirodalomba tarsolylemezként bevonult tárgy valójában nemcsak hogy nem tarsolylemez, de minden valószínűség szerint nem is a X. századi Kárpát-medencében készült ötvösmunka, hanem a késő Karoling-kori (IX. század vége - X. század eleje) fémművesség körébe tartozik.209 Ugyancsak tanulságosak lehetnek a nyitrabajnai (Bojna, SK) település feltárása során napvilágra került, talán ereklyetartóhoz vagy oltárhoz tartozó, vörösréz lemezből domborított, teljes felületükön aranyozott lemezek (Рн-тл- Ruttkay 2006. Obr. 11-20.).210 211 Mindez szempontunkból azért különösen érdekes, mert a rétközberencsi és a nyitrabajnai lemezeket - a bezdédi lemezhez hasonlóan2" - vörösréz lemezből domborítottak és teljes felületükön aranyozták. A túlzottan messzemenő következtetések levonását elkerülendő nem árt itt szólnunk a különbségekről sem: a rétközberencsi lemeztöredékeken és a nyitrabajnai lemezeken nem lehetett megfigyelni az egyes 206 Mint a lemez leírása során említettem, elképzelhetőnek tartom, hogy a központi díszítőmezőt körbefutó sáv (annak háromlevelű palmettái) egy másik kézműves, legvalószínűbben a központi mezőt készítő mester tanítványának munkája. 207 Ennek eldöntésében a tarsolylemezes sírt körülvevő temető többi sírjának mellékletgazdagsága/szegénysége nem nyújt közelebbi támpontokat, hiszen a bezdédi temetőhöz hasonlóan szintén szegényes mellékletű sírok közé eltemetett tiszanánai 1. sírban nyugvó fiatal fiú pl. éppúgy ezüst alapú ötvözetből készített, díszítetlen tarsolylemezzel indult a másvilágra, mint a karosi 11/52. sír idős férfi halottja, akinek a temetkezéséből további többszáz tárgy került elő (vö. Révész 1996. 78-90. t., Révész 2008. 71-72. t.). 208 Az ötvösként is tevékenykedő Fettich N. pl. inkább ezen utóbbi lehetőséget tartotta valószínűnek. 209 A berencsi - eredetileg legvalószínűbben egy késő Karoling-kori reliquariumot borító - lemez töredékeinek részletesebb vizsgálatára a közeljövőben kerítek sort. A lemez anyagösszetételét XRF méréssel határoztuk meg (May Zoltán mérése). Az 1. mérés a lemez hátoldalán készült: Cu: 98,413%, Pb: 0,471%, Sb: 0,233%. A 2. mérési pont az aranyozott előoldalon volt: Cu: 47,834%, Au: 46,131%, Ag: 4,664%, Pb: 0,138%, Zn: 0,508%, Fe: 0,470%. 210 A lemezek vörösréz alapanyagát fémvizsgálatok erősítették meg (vö. Mehofer-Leusch 2006.). A készítéstechnikát lásd ugyanott! 211 E párhuzamosságra már a rétközberencsi töredékeket tarsolylemezként interpretáló Dienes (1975. 104.) felfigyelt. 161
