Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám 202 203 eddig csak röviden említett keresztről, illetve annak kapcsolatáról a növényi ornamentikával. Amint a késő ókori, illetve a kora középkori keresztábrázolások növényi ornamentikával való kapcsolatát feldolgozó J. Flemming fogalmazott, „ ln der byzantinischen Kunst sind Kreuz und Pflanzornament eine innige Verbindung miteinander eingegangen. ” (Flemming 1969. 88.) Az e kapcsolatot vizsgáló disszertációjában a szerző négy csoportba osztotta a növényi ornamentikával együtt feltűnő keresztábrázolásokat: 1) hullámzó indák között elhelyezett keresztek; 2) levélkelyhekben álló keresztek; 3) keresztek a kandelláberfa tetején; 4) keresztek az önállóan álló indák és kandelláberfák között (Flemming 1969.). E kategóriák közül a bezdédi kereszt a 2. csoportba sorolható, azzal a különbséggel, hogy a legtöbb kora középkori példán a levélkehely levelei a kereszt vertikális szárának aljáról indulnak, míg a bezdédi kereszt a palmetta volutakelyhében ülő központi levél alkotta legyező tetején helyezkedik el. Mindez azonban éppen úgy nem jelentős eltérés az ábrázolni kívánt ikonográfiái séma szempontjából, mint az sem, hogy a bezdédi keresztet keretszerűen körbefogják a volutakehely és a központi levél közé ékelődő kitöltőlevelekről induló további palmetták. Ez a növényi elemek által kialakított keretbe foglalt kereszt-kompozició ugyanis szintén nem ismeretlen a keresztény világban, legyen itt szó egy, a keresztet rombusz alakban keretelő mezőből különböző irányokba futó palmettákról (21. kép l.)202 vagy a kereszt szárának aljáról induló és a kereszt szárai által alkotott üres térrészeket kitöltő, szabadon futó folyamatos indákról (21. kép 2.).203 S habár a J. Flemming által a hullámzó indákkal körbefolyt, illetve a levélkehelyben álló keresztek kapcsán javasolt jelentéstartalom, azaz a Kereszt, mint az Élet Fája, illetve az örök élet jelképe (Flemming 1969. 89-90., 96.) csak általánosságban fogadható el, ez az általánosság esetünkben nem tűnik pontosíthatónak, viszont semmiképpen sem mond ellent a lemezen látható kompozíció többi eleméből kiolvasható tartalomnak. Ha ugyanis csak a kereszt és az állatpár által alkotott sémát vizsgáljuk, úgy tűnik, a kompozíciót tekintve a fentebb az egyszarvú kapcsán tárgyalt Vili—IX. századi késő langobard és Karoling-kori példák állnak a legközelebb a bezdédi lemezhez. Közös elemet jelent a középen elhelyezett kereszt, az annak egyik oldalán ábrázolt kitátott szájú, előre meredő szarvával a kereszt felé futó unicornis, valamint a kereszt másik oldalán álló, kitátott szájú, a kereszt felé fenyegetően forduló lény. Természetesen fontos különbségek is vannak: az egyik a bezdédi egyszarvú szárnyas volta, a másik a vele szemben álló lény szárnyas „kutya-páva” (sénmurv) alakja - szemben az európai ábrázolások oroszlánként meghatározott lényeivel. A fő kérdés tehát nézetem szerint az, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítunk a megmutatkozó hasonlóságoknak és különbségeknek, illetve melyiket tekintjük fontosabbnak? Magam úgy vélem, mindkettőnek meg kell találnunk a helyét a lemez egészének értékelése során. A hasonlóságokon kezdve: a kereszt két oldalán álló, a keresztre fenyegetően támadó egyszarvú és szárnyas „kutya-páva” (I. kép 2.) meglehetősen pontosan ragadja meg, adja vissza a nyugat-európai ábrázolások lényegét annak ellenére, hogy a megjelenített lények nem pontos másai az európaiaknak. Ezt látva nem kerülhető meg a kérdés: mely nyugat-európai formák feltűnése lenne perdöntő bizonyíték? Amint azt fentebb láthattuk, a vizsgálható alkotások nagy részénél ugyanis sem az egyszarvú, sem az oroszlán nem egyetlen, realisztikusan megjelenített állatot formáz, illetve nem egy kanonizált előképre megy vissza. Ez utóbbi tény önmagában korántsem kell, hogy meglepetést keltsen, hiszen az egyértelműen késő ókori előképeket követő Stuttgarti psalterium kivételével a fennmaradt VIII—IX. századi emlékek készítői maguk alkották meg mind a valóságban sohasem látott unicornis, mind az általuk élőben szintén nem ismert oroszlán képét. Ezért sem meglepő, hogy még az egy viszonylag szűk észak-itáliai térségből ismert Lásd pl. a preszlavi Gebe-klisse bazilika egyik IX. század végéről - X. század elejéről származó márványfaragványát (Tschilingirov 1978. Abb. 38.)! Lásd pl. a sant’oreste al sorratei Santa Maria dell’Ospedale templom VIII. század második felére keltezhető szentélyrekesztőit (Raspi-Serra 1974. 102-105., Nr. 112-113. Fig. 128-129.)! 158