Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ada ni változata a X. században keletkezett (Lowden 1992., Kresten s.a.). Másrészt azonban a fent tárgyalt észak-afrikai és közel-keleti késő ókori emlékek igazolják a korabeli egyszarvú ábrázolások elterjedt voltát és a kérdéses állat antilop-/lószerű megjelenítését. Amennyiben tehát létezett illuminációkkal díszített késő antik Physiologos kézirat (ami igen valószínű), akkor ebben az irányban érdemes keresni mind a közép bizánci marginális zsoltárillusztrációk és illuminált Physiologosok, mind a Stuttgarti psalterium egyszarvúinak eredetét. Van egy további adatunk, amely talán segítséget nyújthat e késő ókori ábrázolásforma továbbélésének megértéséhez. A Kr. u. VI. század közepén Alexandriában író Antiokhiai Konstantinos — avagy ahogyan a későbbi kéziratokból ismert, Kosmas Indikopleustes - Keresztény topográfiájának (Kristianikc Topográfia)'1* XI. könyvében ugyanis egy rövid leírást olvashatunk a monokerösról,178 179 amelyet a három későbbi kézirat közül kettőben az állat ábrázolása is kiegészít. Mindkét állat a fentebb ismertetett késő ókori észak-afrikai, illetve közel-keleti formához áll közel. Nehézséget jelent, hogy a XI. könyvet minden bizonnyal utólag csatolták a Keresztény topográfiához, maguk az egyes állatokról szóló leírások eredetileg egy külön müvet vagy inkább gyűjteményt alkottak, amelynek témája India leírása volt (Wolska-Conus 1968/73. 1. 36., 57., 141., III. 314.).180 A XI. könyv által az egyes állatokról adott rövid ismertetések tehát nem mások, mint egy hosszabb, mára elveszett munkából származó kivonatok (Wolska-Conus 1968/73. III. 314., Schneider 2010. 229- 231.). Tovább bonyolítják a helyzetet a bennünket itt érdeklő illusztrációk, ugyanis a három kézirat közül éppen a legkorábbi, a IX. századra keltezhető vatikáni kódex (Vat. gr. 699) nem tartalmazza a XI. könyvet, így az illusztrációkat sem (Wolska-Conus 1968/73.1. 182., 185.). Úgy tűnik, hogy habár a IX. századi vatikáni kódex illuminációinak stílusa őrizte is meg a leginkább az eredetihez közelítő formát,181 ezek nem csak saját koruknak megfelelő kiegészítéseket tartalmaznak az elveszett késő ókori előkép(ek)hez képest (Brubaker 2006.), de a két XI. századi kódexnél kevésbé hűen követik az illusztrációknak a késő ókori eredetiben megalkotott sorrendjét. Ez nem jelenti azt, hogy a vatikáni kódex alkotója szándékosan hagyta volna el a XI—XII. könyvet, még akkor sem, ha a másik két kézirat1821-X. könyvekhez tartozó ábrázolásainak szoros kapcsolata egymással, illetve a vatikáni kódexszel arra is utal, hogy a Keresztény topográfia szövege és a hozzá tartozó képek mindig szorosan összetartozó egységet képeztek, s másolásuk is így történt a századok során (Brubaker 2006. 5.). Az alapkéziratokat tanulmányozó és a stemma codicumot elkészítő kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a XI. könyv a hozzá tartozó illusztrációkkal együtt csak valamikor később került a Kosmas neve alatt fennmaradt szöveghez, így a vatikáni és a másik két kódex két különböző recenziót képvisel a szöveg és az ábrázolások tekintetében (Wolska-Conus 1968/73.1. 176-182., 185., Schneider 2010. 29.). Phötios Bibliothekájának Kosmas-ról szóló bejegyzése alapján az is vi-178 A mű datálására, a szerző személyére, illetve a készülés helyére lásd: Wolska-Conus 1968/73. I. 16. (datálás), 109-115. (szerzőség), 304-305. (hely). 179 A görög szöveg kritikai kiadását és francia fordítását közli: Wolska-Conus 1968/73. III. 326-329. Új német fordítását a görög szöveg kíséretében lásd Schneider 2010. 237., 243-244. 180 Vő. Schneider 2010. 10., aki ugyanakkor jogosan veti fel (Schneider 2010. 230-231.) azt is, hogy korántsem bizonyos, hogy az egyes excerptumok egy korábbi könyvből kimásolt részek, nem pedig önálló részletek. Ez természetesen a XI. könyv Antiokhiai Könstantinos-szal való kapcsolata szempontjából sem lényegtelen kérdés. 181 Wolska-Conus 1968/73.1.174-176., 185. ez alapján arra következtetett, hogy a vatikáni kódex egyben az eredeti késő ókori előképet leghűebben követő kézirat. Ezzel szemben Brubaker 1977.49-50. kimutatta, hogy az illuminációk elhelyezkedése szempontjából ez csak az első redakcióra lehet igaz (azaz a I-V. könyvre), a VII—IX. könyvben éppen a két XI. századi kódex tűnik az eredetit hűebben követőnek. 182 A zömmel töredékekben megmaradt kódexek mellett csak két teljes kézirat maradt fenn a XI. századból: a firenzei (Plut. IX.28, Bibliotheca Laurenziana) és a Sinai-i (Cod. Sin. gr. 1186, Szent Katalin kolostor). E kettő, illetve a IX. századi vatikáni mellett fontosak még az 1921-ben megsemmisült smymai kódexben fennmaradt töredékek: Strzygowski 1899. 148
