Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

„Ezt a napot Tsäl wahámak is hívják, melyet a Kávánidák Bahárgasn-nak hívtak. Ez az első nap, amelyen feltűntek a Huräsänharrah: ezek repülő rókák voltak a Kavánidák idején, bennük volt koruk boldogsága és jóléte. A Kayanidákkal együtt tűntek el és az ő bukásukkal múltak ki. Éppen ezért [úgy tartják], hogy szerencsét hoz, ha azon a napon megpillantják a rókákat.”141

Al-Bírüní fenti mondataiból egyértelmű, hogy e sásánida (s a Kayánidák említése alapján talán még korábbi) hagyományokat őrző ünnep nemcsak a tavasz beköszöntével, s ezáltal a természet újjászületésével és a termékenységgel volt összefüggésben, hanem a szövegben szereplő „repülő rókák” feltűnését az irániak Huräsän, azaz Hwärazm xvaranah-]änak. (dicsőségének) jeleként várták, akként tekintettek rá. A fentiekben a senmurvnak, illetve a sásánida művészetek szárnyas „kutya-pávájának” a termékenységgel, illetve a xvaranah-vsA való kapcsolatát látva talán nem alaptalan arra gondolnunk, hogy al-BTrünl repülő rókája alatt a senmurv, illetve a művészetek szárnyas „kutya-pávájának” megjelenését lehet értenünk.142 Mindezek alapján talán az sem véletlen, hogy a korai iszlám korra keltezett, a sásánida szárnyas „kutya-pávát” ábrázoló legkésőbbi edények (a IX—X. századi berlini tál és a X. századi lisevkai korsó) is ennek a kelet-iráni térségnek a műhelyeiből kerültek ki. Korántsem bizonyos, hogy a X. században ez a megfeleltetés ennyire kizárólagos lett volna. Al-BTrOnT számol ugyanis be egy másik, asztrológiai témájú művében, a Kitäb al-tafhim li-awä’il sinäat al-tangimhan arról, hogy a déli konstellációk közé tartozó qltus (azaz a ketos143) „egy tengeri szörny két lábbal és egy madáréhoz hasonló szárnnyal”.144 A későbbi illusztrált asztrológiai kéziratok már nem madárfarokkal ábrázolják a qltust - inkább a természethű halfarok válik általánossá, míg az al-BTrönT által jelzett két láb egy kutya/macskaszerű lényhez tartozik, amelyet több esetében egy pár szárny is kiegészít.145 Szárny nélkül jelenik meg az egyik első ismert iszlám qltus ábrázoláson egy 960 körül készült kéziratban: a fej és a mancsok itt is egyértelműen kutya/macskaszerűek, a lény farkát viszont egyaránt lehetne hal- és madárfarokként értelmezni. Egyedül a test utal inkább halszerű állatra (Bausani 1978a. 277-278., Táv. Ib.).146 Megjegyzendő, hogy a II. Walíd által építtetett Qusayr cAmra zodiákus freskóján még egy klasszikus ketos látható spirálisan többször megcsavarodó halfarokkal és szárny nélkül (míg a láb kérdése a freskó erősen sérül állapota miatt nem válaszolható meg biztonsággal: Saxl 1979. 425 426., Fig. 463, Vibert-Guigue-Bisheh 2007. Pl. 74, 136b, 138). Mindezek alapján valószínűnek látszik, hogy a vizuális művészetekben az antik ketos csak lassan, több lépcsőben alakult át a muszlim qltusszá. Ennek fényében az sem tűnik lehetetlennek, hogy az antik mediterrán művészetből származó ketos ábrázolások az idők folyamán

141 Schönléber Mónika fordítása, az arab szöveget A.B. Halidov kiadása (Halidov 1959.) után Cristoforetti-Scarcia 2013. is hozza, a szöveg az ő angol fordításukban: „This day [i.e., the 1st of Ädar] is also called Tsäl wahär [< T-säl-bahär?] and the Kayanids called it Spring Festival (Bahärjasn). It is the first day in which appeared the Huräsänhurra: they were flying foxes in the time of the Kayanids and in them consisted the happyness ofthat time and the welfare of that days. They disappeard along with the Kayanids and finished along with their fall. For that reason it is considered auspicious to look at a fox in this day.”

142 Ellenkezőleg értelmezi, s a senmurvnak a művészetek szárnyas „kutya-pávájával” való azonossága ellen érvel Cristoforetti- Scarcia 2013.

143 Az antik ketos-ra lásd Gundel 1921., muszlim utódjára pedig Bausani 1978a. elemzését.

144 Al-BTrünl, Kitäb al-tafhim li-awä’il sinet’al al-tangim 161. Az angol fordítást lásd: Wright 1934. 72.: a qltus „is a sea monster with two feet and a tail like a bird’s.”

145 Ezt a halfarkú, kutyafejü, szárnyas lényt láthatjuk viszont al-QazwTnT cAgä’ib al-mahlüqät wa-garä’ib al-mawgüdät című művének több kéziratában, pl. föl. 27v, Loth 723, Oriental and India Office Collections, British Library, London (1572): Carboni 1995. Fig. 3; föl. 20v, Cod. Mixt. 331, Österreichische Nationalbibliothek, Wien (XV. század): Baer 1965. Fig. 99, Bausani 1978a. Táv. lV.a.; egy további, közelebbről meg nem nevezett kéziratból: Bausani 1978a, Táv. IV.b. A XVI. századtól azután feltűnnek az emberfejű, madár testű qltusok is (vö. Baer 1965. 77-80., Bausani 1978a. 278-279., 281.).

146 A szerző szerint e miniatúra pontosan megegyezik a Kitäb al-tqfhimban leírt qltusszal - bár a farok véleményem szerint inkább utal ez esetben halra, mint madárra.

137