Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Hollók Ádám mutatják állatunkat, mint a Karoling kori corbie-i kézirat. Nem zárhatunk ki ugyanakkor más forrásokat sem, hiszen egyrészt a senmurvos selymek korántsem kerültek mind sírba a Karoling korban, amint ezt a speyeri dómban valamikor 1208-1213 között végső nyugalomra helyeztett Sváb Fülöp (ur. 1198-1208) sírjából származó senmurvos szövet tanúsítja (Müller-Christensen-Kubach-Stein 1972.1. 958-959., II. Abb. 1151).114 Hasonló módon a fent említett velencei mozaik tágabb körzetében is találni két további padlómozaikot, amelyen a säsänida „kutya-pávához” hasonló, ám spirálisan visszacsavarodó farkú kompozit lényt ábrázoltak a X. (15. kép 3.),115 illetve a XI. században.116 Érdemes felfigyelni ugyanakkor a hispániai muszlim uralom által kínált közvetítő csatorna lehetőségére is, ugyanis nemcsak a XI. században a mór Hispániába került/készült(?) senmurvos selymek bizonyítják az állat ottani ismertségét,117 118 de e környezetből a vizsgált lény már a 975-ös keltezésű Girona-i Beatus kéziratba is átkerült (15. kép 4.).,18Ez utóbbi azért is különösen érdekes számunkra, mert ez az egyetlen olyan alkotás, ahol korabeli felirat kíséri az eredeti, szárnyas „kutya-páva” alakjában megjelenő scnmurvot. A felirat szerint: „corvus et aquila in venatione”, azaz az állatot szokatlan megjelenése ellenére is holló ként azonosítja. A sénmurvszerű lények korabeli értelmezéséhez segíthet hozzá egy ugyancsak a X. századból, ám Hispániától igen messze eső térségből származó művészeti emlék. A mai kelet-törökországi (akkoriban örmények lakta) Van-tó Alfamar nevű szigetén a 920-as években épült Szent Kereszt templom119 keleti külső falán az örmény kőfaragó a bibliai Jónás történetéből jelenített meg két epizódot. Az elsőn Jónást kivetik a hajóból, illetve elnyeli a cet, a másodikon Jónás megmenekül a cet gyomrából (16. kép I.) (Der Nersessian 1965. Fig. 17). Ám a Jónást elnyelő és kiköpő cet korántsem ugyanaz a lény: az első haltestű, s talán némileg kutyafejű, ám hal volta kétségtelen (Der Nersessian 1965. Fig. 18) - ellentétben a Jónást kiköpő lénnyel, amelynek előtagja világosan felismerhetően egy sénmurv előtagja, míg farka spirálisan visszatekeredő halfarok (16. kép 2.) (Der Nersessian 1965. Fig. 19). Az alkotó kezét itt kétségkívül Jónás könyvének örmény fordítása vezethette, abban ugyanis - a fordítás alapjául szolgáló görög szöveget követve - a Jónást elnyelő állatot a két szóval (a görög kétos ‘cet’ szó származéka) adták vissza, míg a Jónást a partra vető lényre a visap jkann, azaz a ‘sárkány-hal’ megnevezést alkalmazták (Russel 1990/91. 142.).120 Minden bizonnyal ez a v/.va/7-sárkány jelenik meg tehát az alfamari Jónás-reliefen. A visap korántsem pusztán a Jónás történet örmény fordításában játszik szerepet a kora középkorban.121 A visap ugyanis 114 Minden bizonnyal e késői időkben is látható sénmurv ábrázolások járultak hozzá az olyan furcsa lények létrejöttéhez, mint az a säsänida „kutya-páva” több elemét megőrző madárszerű állat, amely a Bayerische Staatsbibliothek egyik XII. századi, német területről származó kódexének illusztrációi között látható (Katzenellenbogen 1989. 62., Fig. 61). 115 Treviso (IT), a katedrális kriptája (X. század): Dorigo 1983. Fig. 481. 116 Pomposa (1T), a templom padlója (XI. század): di Francesco é.n. 38. 117 A hispániai ismertségre utal, hogy a Cooper-Hewitt Museum senmurvos selyme egy észak-spanyolországi (Santa Maria de l’Estany en Catalogne) templomban őrzött ereklye mellett maradt fent. Az ilyen selymek hispániai készülésének lehetőségét felveti Cat. Paris 2000. 176., Nr. 207. 118 Föl. 165v, Inv. Num. 7(11), Museu de la Catedral de Girona (E): Neuss 1988. Taf. CL1: b, Williams 1994. II. Fig. 336. Л kéziratról, további bibliográfiával: Williams 1994. II. 51-64., az illuminációkat lásd: Williams 1994. II. Fig. 259-397. Az iszlám művészet kéziratra gyakorolt hatásáról lásd Beckwith 1989. 359-362., Williams 1994.1. 155., II. 59-61. AGerona-i Beatus kérdéses részéről lásd továbbá Werckmeister 1965. 945-948., Williams 1994. I. 155., II. 59. és Guilmain 1960. 20-21. megjegyzéseit. 119 Az építtetőre és a politikai-történeti kontextusra lásd Jones 2007. kimerítő elemzését. 120 Az örmény bibliafordításban megjelenő visapra és kétre lásd Dowsett 1957. 465-466. 121 De még az atfamari templom díszítésében sem korlátozódik szerepe erre az egy megjelenésre, ugyanis a templombelső freskói között aGen.3.10-19. helyét ábrázoló freskón is feltűnik a visap-kígyó (vö. Davis 1991. 151.). Némileg a senmurvra emlékeztető előtagja van (rókaszerű fej, két mellső láb, szárny, bár a test erősen kígyóra hasonlít), a farok azonban teljes egyértelműséggel megtekeredő hal- vagy kígyófarok (Thierry-Donabédian 1989. Fig. 266 - fotó, Thierry 2002a. 150., Abb 1:5- rajz). 130
