Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám díniáról származó bizánci aranycsaton (12. kép 1 .),92 valamint néhány, a bizánci képrombolás korára (726/730-787, 814-843) keltezett kappadókiai és görögországi templomi freskón. A legjobb állapotban megmaradt falfestmény Aga? Alti Kilise-ből származik; itt a kutatás a templom korai fázisának anikonikus díszítését a képromboló periódusra keltezte (12. kép 3.).93 Hasonló alapon helyezték ugyanerre az időre a középső-görögországi Episkopi-i (Cat. Athens 1976. 63., Nr. 14a., Pl. 1: 14a) és az izauriai A1 Oda-i templomok (Gough 1957., Thierry 1976. 97-98., Fig. 38, Thierry 2002. 142., Sch. 50) freskóit, ahol szintén megjelenik a senmurv (bár korántsem annak legklasszikusabb formájában). Meg kell ugyanakkor itt jegyeznem, hogy e keltezések korántsem állnak teljesen szilárd lábakon: az ún. képrombolás kori templomok datálása meglehetősen komoly vitákat váltott ki az utóbbi évtizedben,94 így semmi meglepő sincs abban, hogy akad, aki az Aga? Alti Kilise sénmurvos freskóját is - a teljes figurális ciklus keltezése alapján - inkább a XI. század elejére helyezi (Restle 1967. III. Nr. LV., Vanderheyde 1994. 36.). Akárhogyan is, a Vili. századból származó szardíniái csat, illetve a VIII IX. századi selyemszövetek alapján viszonylag nagy biztonsággal következtethetünk a senmurv ábrázolások VIII. századi bizánci megjelenésére; Konstantinápoly városfalának 16. számú, V. Leön (ur. 813-820), II. Mikhael (ur. 820-829) vagy Theophilos (ur. 829-842) bizánci császár uralkodása idején, azaz a második képromboló periódus alatt épült tornyán pedig már biztosan fővárosi környezetben is találkozhatunk vele a IX. század első felében (12. kép 2.) (Eyice 1966. 110-112. Taf. 27, 28a). Szintén kőfaragványról ismert egy további, a kutatás által a X. századra keltezett konstantinápolyi senmurv ábrázolás (12. kép 5.), amelyet J. Strzygowski fedezett fel 1889-ben egy isztambuli régiségkereskedőnél, s amely 1901 óta az Isztambuli Régészeti Múzeum gyűjteményéhez tartozik.95 Ez ugyan szórvány leletet, de A. Grabar megkísérelte a 907-es alapítású konstantinápolyi tou Libos kolostor templomának (ma: Fenari Isa Camii) faragványai közé beilleszteni (a két prokonnésosi márványból faragott téglalap alakú lapot a szentélyrekesztő részeként értelmezve: Grabar 1963. 108-109.), konszenzus azonban csak a datálása körül alakult ki (Mango-Hawkins 1964. 305., Ulbert 1969. 77. [a faragványoknak a Fenari Isa Camiival való egyidejűségét is vitatva], Firatli 1990. 170-171., Nr. 343-344., Vanderheyde 1994. 36., Cat. Paris 2009. 92., Nr. 5.). Korántsem lenne ugyanakkor egyedülálló a senmurvnak egy templom szentélye körüli feltűnése, hiszen az 1966-ban az anatóliai Sebasta/Sisvasli falunál feltárt, a VI. században épített, majd a X-XI. században jelentősen átépített templom szentélyrekesztőjének faragványai között is előkerült egy oszlop töredéke, amelyen egymás alatt négy összefonódó medalionban egy-egy senmurv látható (13. kép 2.). A templon faragványait az ásató a X. századra keltezte (Firatli 1969. 164., Fig. 27, Firatli 1979. Fig. 1), míg a későbbi kutatás a templon felirata alapján 1019-1025 közé datálja (vö. Dennert 1997. 48.). Ugyancsak keresztény kontextusban jelenik meg állatunk egy 948/949-es keltezésű Biblia kézirat kánontábláján (12. kép 4.) (Föl. 12v, Cod. Gr. 354, Vatikán: Weitzmann 1935/1996. 75., Taf. LXXXII, Abb. 515). Ugyanakkor a X-XI. századi bizánci senmurv ábrázolások jelentősebb része továbbra is a profán szférához tartozott: folytatódott ugyanis a VIII-IX. században meghonosodott selymek 92 Egykori Sammlung Diergardt, Römisch-Germanisches Museum, Köln (Inv. Nr D960). A csatot hosszú ideig a VII. századra keltezték (Werner 1955. 41., Taf 6: 9, Riemer 1995. 788-790., Bálint 2004. 30., 4. kép 2.); ma a Vili. századi dátum elfogadottabb (Schulze-Dörrlamm 2002. 342., Schulze-Dörrlamm 2009. 109. [E35 típus], Cat. Bonn 2010. 190., Nr. 98.). 93 Thierry 1976. Fig. 39, Thierry 2002. 140-142. Pl. 54: „VIII. század vagy IX. század eleje” keltezéssel. A medalionos keretben megjelenő állatok textil előképét már Eyice 1966. 116. is feltételezhetőnek tartotta. 94 Az érveket és ellenérveket lásd: Gough 1957., Thierry 1976., Haldon-Brubaker2001.24-28., Brubaker 2001., Brubaker 2004. 95 Még VI—VII. századi datálással, eredeti säsänida emléknek tartva közölte: Mendel 1912. II. 579-582., Nr. 790-791. 124
