Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

Hollók Atlá ill

keleti provinciáinak művészetében, amint arról az Antiokhiában feltárt padlómozaikok tanúskodnak.85 Tovább árnyalja a képet, hogy a minden valószínűség szerint e mozaikok előképéül szolgáló selymeket86 magában a Säsänida Birodalomban gyártották, amelyek azután az antinoopolis-i ásatások tanúsága alapján a Bizánci Birodalomba is elkerültek87 (ahol azután helyi műhelyek másolták88). A vizsgált állatot megjelenítő alkotások köre nem merül ki a(z akár exportcélokat is szolgáló) textíliákban. Amint a sénmurv esetén, úgy itt is megtalálhatjuk ezeket az állatokat a toreutika alkotásain (pl. Cat. Paris 2006. 114., Nr. 54.), különböző pecsétlőkön (pl. Brunner 1978. 92-96.) vagy éppen a KTs-i palota stukkódíszei között (Kröger 1982. Taf. 81:3). E jelenség egyrészt világosan mutatja, hogy a senmurvnak a säsänida kultúrában elfoglalt helye semmi esetre sem lehetett gátja a mediterrán kultúrák közötti vándorlásának, másrészt rávilágít azon út kivételes voltára, melyet e keveréklény a bizánci kultúrában bejárt. Sem a kos, sem az antiokhiai mozaikokon, illetve egyiptomi késő ókori textileken látható textilszalaggal körülvett nyakú fácánok, papagájok vagy a koronggal övezett fejű madarak nem váltak elterjedtté Bizánc nyugatabbi provinciáiban, ellentétben a sénmurvval, amely - keveréklény léte ellenére89 - a VIII. századtól a bizánci kultúra szerves részévé vált mintegy négy évszázadra.

A biztosan bizáncinak tartható sénmurv ábrázolások kronológiai helyzetének elemzése arra is felhívja a figyelmet, hogy az Antiokhiából, illetve a késő ókori Egyiptomból ismert säsänida eredetű fent említett vizuális elemekkel ellentétben a sénmurv minden bizonnyal nem közvetlenül a säsänida, hanem már a korai iszlám (Omajjád kori) kultúrából került a nyugati szomszédhoz. E századból származnak - majd a későbbi századokban szaporodnak - Bizáncban az első sénmurvdíszes selyemszövetek (12. kép 6.)90 (legyenek ezek keleti muszlim/iráni műhelyekben készült importok vagy már bizánci másolatok).91 Ekkoriban tűnik fel az állat egy minden valószínűség szerint Szar-85 Ma a Worchester Art Museum (Inv. Nr. 1936.33), illetve a Musée du Louvre (Inv. Nr. Ma 3442) gyűjteményeiben. Első közlése: Levi 1947. Pl. CXXXIII: b (Worchester), Pl. CXXX1V (Louvre), jó színes fotóját lásd Cat. Worchester 2000. 133., Nr. 20.

86 A korábbi közkeletű felfogást, miszerint az V. századtól Antiokhiában elterjedő, keleti, säsänida előképekre visszamenő mozaikdíszítés-típusokat säsänida textilekről másolták volna (pl. Morey 1938. 42-43., Morey 1953. 41 —45., Levi 1947. 313-315., Lavin 1963. 77-78., Gonosová 2000. 130-133., Balty 2006. 40-42.) az utóbbi időben megkérdőjelezte, illetve a tézis árnyaltabb megfogalmazásának szükségességére hívta fel a kutatás figyelmét Dunbabin 1999. 178-179.

87 Pl. Inv. Nr. 26.812/10, Musée des Tissus, Lyon: Martiniani-Reber 1986. 44 45., Nr. 10, valamint Inv. Nr. E29376, Musée du Louvre: Martiniani-Reber 1997. 111-112., Nr. 60., színes fotón: Schrenk 2006. Fig. 9.

88 Vö. a The Metropolitan Museum of Artban őrzött textiltöredékkel, amely minden valószínűség szerint egy Egyiptomba került säsänida szövet helyi másolatának tartható (Harper 1995/96.)!

89 Arra, hogy a säsänida szárnyas „kutya-páva” csaknem az egyetlen keveréklény, amely az antik mítoszok kompozit lényeivel szemben - legalábbis a hivatalos egyházi álláspont szerint - ellenséges beállítottságú Bizáncban gyökeret tudott verni, lásd Maguire-Maguire 2007. 28.

90 Az ismert leletek közül a szöveteket tipológiai szempontból vizsgáló A.A. Jeruszalimszkaja szerint a legrégebbi a zöld alcsoporthoz tartozó ún. Saint-Leu selyem (a Szent Ilona ereklyéi között Saint-Leu-Saint-Gilles templomi őrzési helye után elnevezve), melynek darabjai ma Párizsban (Inv. Nr. 16364 és Inv. Nr. 14572, Musée des Arts décoratifs): Cat. Paris 1992. 374-375., Nr. 281. és Londonban (Inv. Nr. 761-1893 és Inv. Nr. 8579-1863, Victoria and Albert Museum): Cat. Bonn 2010. 170., Nr. 54. találhatóak meg. Ezt követi a vörös alcsoporthoz tartozó San Salvatore-i selyem: Mancinelli 1975., Jeroussalimskaja 1978. Fig. 8, majd a szintén a vörös alcsoporthoz tartozó Saint Rémi lepel és párna (Szent Remigius ereklyéi közül, Reims): Cat. Paris 1992. 375-376. Nr. 282-283., Guicherd-Vial-Dupont 1962., Riboud 1974. Fig. 8-9, illetve a moscsevaja balkai kaftán (zöld csoport), vö. Jeroussalimskaja 1978. 198-199., Riboud 1974. 26-28. Talán szintén e sénmurvos selymek közé lehet sorolni a Musée Alfred Bonno (Chelles, FR) szövettöredékét: Laporte 1988. 146., Fig. 46, vö. Muthesius 1997. 219.

91 Jeroussalimskaja 1978. 189-191. szerint a sénmurvos selymek zöld és vörös alcsoportjához tartozó darabok säsänida hagyományokat követő iráni műhelyek termékeinek tarthatók, míg a kék alcsoporthoz tartozók bizánci imitációk. Ezzel szemben a szakemberek többsége vagy bizánci másolatnak határozza meg a zöld és a vörös alcsoport egyes tagjait is, vagy nem tartja eldönthetőnek a muszlim, illetve bizánci származás kérdését.

122