Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Hollók Ádám Szintén korán került a British Museumba egy tál (Nr. 10.), illetve a teheráni nemzeti múzeumba egy korsó (Nr. 4.). E darabok kapcsán az eredetiség kérdése nagy bizonyossággal válaszolható meg; hasonlóan a talán Mázanderán környékéről a Metropolitan Museumba került tálhoz (Nr. 11.) és a British Museum gyűjteményébe jutott korsóhoz (Nr. 5.), amelyek szintén a minden bizonnyal eredeti darabok közé számítódnak. A különböző magángyűjteményekben a második világháború után felbukkant, s zömmel kiállítási katalógusokban publikált korsók, tálak, illetve csónak alakú tálak (Nr. 6., 12-16., 18-19.) között azonban nem egy olyan gyanús darab is található, amelynek az autentikus leletek teljességének ismeretében dolgozó szakember általi vizsgálatára máig nem került sor. Ezen utóbbi kategóriában egyaránt találhatók a hiteles leletek között kiváló analógiákkal rendelkező darabok (mint a Metropolitan Museumban őrzött tálra rendkívül hasonlító párizsi tál (Nr. 12.) vagy a British Museum korsójának New York-i párja (Nr. 6.), illetve eddig párhuzamok nélkül álló tárgyak (Nr. 16, 18.). Természetesen egyik kategória sem jelent önmagában bizonyosságot: a jó párhuzamokkal rendelkező, Japánban őrzött „Sapür-tál” hamisítvány volta éppúgy joggal vetődött fel (Mode 1993. 133-134., 164. vj.), mint több, párhuzamok nélkül álló darabé (vö. Mode 1993. 133., 159. lj.). E probléma megoldását sokszor nem segítik a kérdéses darabok eredetiségének megállapításához elméletileg fogódzót jelentő stíluskritikai vizsgálatok sem, ugyanis a hatalmas területeken és igen hosszú időszakon keresztül készített sásánida stílusú fémedények műhelyviszonyainak vizsgálata még korántsem haladt kellőképpen előre. Bár kétségtelen, hogy a P. O. Harper által felállított kategóriák - központi, provinciális és periférikus termékek (Harper 1991.)- komoly előrelépést jelentenek a „sásánida fémedények” differenciálatlan tömegének értelmezésében, a legtöbb edény e szempontrendszer szerinti besorolására még nem került sor; így az átlagtól eltérő egyes jegyeket sok esetben egyaránt lehet kronológiai, illetve geográfiai fogódzót jelentő attribútumként vagy a tárgy hamis voltának jelzőjeként értelmezni.48 Részben e helyzet következménye, hogy az ismeretlen régészeti kontextusú, tehát föként tipológiai, illetve stíluskritikai alapon keltezhető fémedények datálása meglehetősen széles időhatárok között mozog, s az egyes kutatók által javasolt időrendi besorolások akár több évszázados eltérést is mutathatnak. A fenti táblázatban bemutatott keltezések alapján tehát úgy tűnik, hogy bár a jelenleg rendelkezésre álló kronológiai rendszerektől nem várhatunk jelentős segítséget a senmurv ábrázolások megjelenésének pontosításában, egyelőre nincs adatunk arra, hogy a vizsgált lény a Sásánida Birodalom fennállásának utolsó évszázada előtt feltűnt volna a toreutika alkotásain. Érdemes itt ugyanakkor arra is felhívni a figyelmet, hogy a sásánida fémedényművesség különböző kutatóktól származó korszakolásai49 alapján úgy tűnik: a késő sásánida korban a sásánida fémedények mind típusukat, mind díszítőrendszerüket tekintve jóval változatosabbak lettek a megelőző évszázadokénál. E folyamat részeként - többek között - jó néhány, a valóságban sohasem létező kompozit teremtény megjelent a sásánida toreutika díszítőrepertoárjában.50 Talán nem alaptalan arra gondolnunk, hogy a fémedényeken a senmurv ábrázolások elterjedésére is ekkoriban kerülhetett sor. Abban a kérdésben 48 Ez történt például a Japánban őrzött „Sápür-tál” kapcsán, ahol Mode 1993. 133-134., 164. vj. részben a senmurv jelenléte alapján tartotta hamisítványnak az edényt, míg Bálint 2004. 350. az állat feltűnése alapján keltezte a leletet évszázadokkal későbbre az eredetileg javasolt II. Sápür koránál. 49 A sásánida edényformák relatív- és abszolútkronológiai helyzetére lásd Harper 1988a. Néhány kései edényt a díszítőrendszer új témái szempontjából elemez Marshak 1998. 50 E tendencia legszebb példáját a teheráni Muze-ye Milli-ye Trán-ban őrzött VI-VII. századi, halászjeleneteket ábrázoló ezüsttál (Inv. Nr. 4115) jelenti, amelyen a közönséges halak között spirálisan visszacsavarodó halfarokban végződő, szárnyas keveréklények is feltűnnek. A négy ábrázolt lény között egyaránt megtalálhatóak az oroszlán-, a ló-, a kos- és a hegyikecske-előtagúak (vö. Cat. Wien 2000. 287-288., Nr. 157., Cat. Paris 2006. 109., Nr. 48.). Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy e keveréklények a sásánida gemmák díszítőelemei között már korábban is jelen voltak, így csak a toreutika alkotásain való feltűnésük számít újdonságnak a késő sásánida korban. 110
