Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)

Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról

E korai írott történettel szemben a legelső biztosan datálható klasszikus senmurv ábrázolások - ahogyan arra többen is felhívták a figyelmet (Harper 1961., Schmidt 1980., 28., Bálint 2004.

30., Harper 2006. 73., Compareti 2006. 185.) - a Täq-i Bustán-i sziklareliefen maradtak fenn, ahol mind a csónakból íjjal vaddisznóra vadászó (Fukai-Horiuchi 1969. Pl. XLVII-L., LXI-LXiV.), mind a páncélos lovas (Fukai-Horiuchi 1972. Pl. XLII., XLIV., XLV1IL, Lili.) uralkodó senmurv díszítésű selyemruhát visel (3. kép 3.).41 A vizsgált állatalak történetében e jelentős szerepet játszó emlék abszolút datálása azonban korántsem tekinthető megnyugtatóan megoldottnak. A legtöbben E. Herzfeldet követve II. Husraw ParvTzként (591-628) azonosítják a grotto beiktatási jelenetén ábrázolt uralkodót (Hf.rzfeld 1920. 82-99., Herzfeld 1920a. 112., 1. lj., Herzfeld 1938., Haskins

1952., 344., 177. j., Goldman 1989. 837., Bálint 1995. 43-44., Harper 1996. 119., 2. lj.),42 de a K. Erdmann által képviselt korábbi, I. Perözként (459 484) történő meghatározásnak (Erdmann 1936. 213-215., Erdmann 1937., Erdmann 1937a., Erdmann 1940., Erdmann 1943. 32-33., Erdmann 1943a. 277-278., Erdmann 1954.) is épp úgy vannak hívei (Sheppard 1981.), mint az I. Husraw AnüsTrvánkénti (531-579) (Wachtsmuth 1945/49. 223.) vagy a legkésőbbi, 111. ArdasTrkénti (628-630) azonosításnak (Tanabe 2006.). Az utóbbi évtizedekben a keltezés kérdése látszólag még tovább bonyolódott azáltal, hogy feltételezték a nagy grotto relieféinek több fázisú készítését - ám az álláspontok itt is I. Peröz, II. Husraw ParvTzés III. Yazdegerd (632-651) kora körül sűrűsödnek.43 A senmurv ábrázolások történetét tekintve a II. Husraw, III. ArdasTr és 111. Yazdegerd közötti időbeli különbség nem túl jelentős, míg ha az I. Peröz-féle keltezést fogadnánk el, e keveréklény első biztos ábrázolása több mint egy évszázaddal korábbra kerülne (amennyiben nem tételezzük fel, hogy a lovas ruházatára utólag faragták volna a senmurvokat).

Mindez nem jelenti azt, hogy ez lenne az első ismert, még kevésbé, hogy a valaha készült legelső senmurv ábrázolás. Mindenesetre a kutatás által korábbra keltezett emlékek kronológiai helyzete még a Táq-i Bustán-i relief keltezésénél is bizonytalanabb. Az állat legkorábbi feltűnése többek szerint a II. Bahrám kori (276-293) érmék egy részén látható fejdíszeken megjelenő állatalakokhoz kötődik,44 ám ezeken a pénzeken csak az ábrázolt lény kutya-előtagja van jelen, így abban korántsem lehetünk biztosak, hogy ténylegesen senmurvról van szó (Schmidt 1980.24-26., Schmidt 1 980a. 166.). A korai keltezésű emlékek közé tartozik a British Museum egyik sásánida kori pecsétköve, melyet a publikáló A.H. Bivar egyedi indoklás nélkül, a kérdéses emlékanyaggal kapcsolatos általa kidolgozott rendszer alapján a IV. századra datált (Bivar 1969. 80., Pl. 13. EG 6 számú pecsét.). Keltezésével kapcsolatban érdemes arra felhívni a figyelmet, hogy Bivar a kérdéses pecsét ábrázolását griffként határozta meg, így a griffet megjelenítő pecsétlők között tárgyalta és keltezte az idézett darabot is.45 A „griff’-ábrázolások között tárgyalt a szerző egy másik senmurv ábrázolásos pecsétet, melyet - főként a rajta látható felirat paleográfiai elemzésére támaszkodva - már a

VII. századra helyezett (Bivar 1969. 81., Pl. 13. EG 20 számú pecsét.). Ugyancsak itt, a korai emlékek sorában kell megemlékeznünk egy új leletről, az észak-afganisztáni Rag-e Bibi-i sziklareliefről, amelyet 2002-2004 között dokumentált egy francia kutatócsoport.46 Az I. Sápür (241-272)

41 A Täq-i Bustän-i reliefen ábrázolt viseletről lásd Peck 1969., Domyo 1997. elemzéseit.

42 Ezt az álláspontot képviseli, ha nem is minden kétkedés nélkül, a faragványok legújabb monografikus feldolgozását készítő kntatócsoport is (B. Overlaet személyes közlése, amelyért itt is köszönetemet fejezem ki neki).

43 Von Gall 1990. 38-46.: 1. Peröz a grotto lovasa, II. Husraw Parvlz a vadászjelenetek készíttetője; Mode 2006.: II. Husraw Parvlz a beiktatási és a vadászjelenetek készíttetője, III. Yazdegerd a grotto lovasa.

44 Az azonosítást biztosnak veszi: Trever 1964. 166., Lukonin 1967. 203., Marschak 1989. 68., inkább hezitáló állásponton van Göbl 1968. 44., Taf. 4.64.

45 A.H. Bivar kronológiai rendszerére, illetve a sásánida pecsétlők datálásának nehézségeire lásd: Bivar 1969. 13-24.

46 Az emlék felfedezéséről és a dokumentálásról lásd Grenet 2005. 115-117., Grenet et al. 2007. 242-247.

105