A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Dulainé Madarász Annamária: Zenei hagyaték Szászfenesről. Az 1983-as és 1986-os gyűjtésű szászfenesi zenei hagyaték bemutatása

Dulainé Madarász Annamária ritmusa a kontraritmus. A kontraritmus jelentőségét mutatja, hogy a táncosok dallamhangszer híján a kontra kíséretre is tudnak táncolni, míg csak a dallamra nem szívesen teszik. A kontraritmusnak a Kárpát-medencében három fő formája van: lassú-düvő, gyors-düvő és esztam. A dűvő szó való­színűleg a cigány nyelvből ered, a dujvar vagy duvar - kétszer jelentésű szóból (PÁVAI 1998. 37.). A dallamok kíséreténél az alábbi típusok jelennek meg. Az első csoportban szereplő legényesek kíséret-típusa a gyors-dűvő, amely esetén a kontrás két-két nyolcadot játszik egy vonóra. A kíséretnek jellemzője, hogy alátámasztja a tánc közben hall­ható hanghatásokat, például: taps, csapásolás. A gyors-düvő sebesebb változatairajárják a gyorsabb tempójú legényes táncokat, amelyek közé a szászfenesi legényesek is tartoznak. Szaggatott hangzás jellemzi ezt a gyors düvőt, amely­hez a bőgő nyolcadoló mozgá­sa társul. A „lassabb" gyors-dü­vőnél negyed=69-l 12, az iga­zán gyors változatnál pedig ne­gyed=l09-138. A szászfenesi anyagnál a csárdás és verbunk dallamok kí­séreteként a lassú-düvő szerepel. Ennél a kísérettípusnál ütemen­ként négynegyed szerepel a kontra játékában. Van, amikor egyenlete­sen - ez az egyenletes lassú dűvő és van, amikor rövidített vagy nyújtott értékeket játszva - ez a sánta lassú dűvő. A szászfenesi csárdásoknál, verbunkoknál azon­ban az egyenletes lassú dűvő sze­repel. Tehát a lassú dűvő esetében a kontra ütemenként négy negyed értékű lüktetést játszik. Kísérettípusként szerepel még az esztam ritmus. Ennek lényege, hogy a kontra a párat­lan számú nyolcadokon, a bőgő pedig a páros számú nyolcadokon szólaltatja meg hangjait. Martin György hangutánzó szónak tartja az esztam szót, mivel a zenei hangzást a szó hangzása is érzékelte­ti. Egyik feltételezés lehetne, hogy a cigány nyelvben alakult ki. A középkorban használt estampida - egy dobbantós tánc - nevéből való eredeztetése is fölmerült. Ahogy a másik két kontraritmus-faj­tának, úgy ennek is tájanként különféle változatai vannak, és elsősorban gyorsabb lüktetésű páros táncainkhoz kapcsolódik. A lejegyzett anyagban szerepel egy román páros tánc - invertita -, amely szintén esztam kí­séretü. Érdekesség, hogy az alberti basszusnak ( MICHELS 1994. 362.) nevezett müzenei kísérettípus szintén esztam hatású. Nevét Domenico Alberti olasz zeneszerzőről kapta, aki ezt rendszeresen al­kalmazta. Később a bécsi klasszikusok is kedvelték. Ahhoz, hogy a hagyomány értékei beépüljenek a mai és a jövőbeni kultúrába, és áthassák az emberek mindennapi életét, a hagyományos rendszerek felbomlása után át kell értékelni a hagyo­mány jelenségeit. Ezért van szükség a hagyományőrző- és teremtő kezdeményezésekre, amelyek­nek célja a régi hagyományok továbbvitele, illetve új tartalommal való megtöltése, és ezek által az adott hagyomány életre keltése. Ezért tartom nagyon fontosnak a fiatal népzenészek munkáját, és 310 30 20 f. 15 10 33 31 22 JM 10 i ; II Legényes Csárdás Szapora Hajnali Keserves Verbunk Dallamlipus 9. kép Dallamtípus szerinti megoszlás Fig. 9 Distribution by melody type Egvcb

Next

/
Thumbnails
Contents