A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

In memoriam - Viga Gyula: Száz éve született Csiszár Árpád

Viga Gyula „ Mert bármilyen hosszú az élet, az emlék mindig utána nő s mellésimul, mint megbékélt, sokat szenvedett szerető. "

2 Lehet persze, hogy minden korábbi generáció úgy gondolta: élete delén túl elfogytak a horizontjáról az effajta iránymutatók! Én azonban úgy érzem, hogy világunk megváltozásával a Csiszár Árpád által képviselt embertípus eltűnt, talán örökre elmúlt. Pedig nagyon hiányzik, nagy szükség lenne rá, mert magával vitte életünk átlátható részét. * Mivel a megemlékezés alkalmából kitűnő múzeumi emberek idézik meg a múzeumalapító Csiszár Árpád alakját, engedjék meg, hogy magam csak röviden időzzek ennél a témánál. Talán meglepő, hogy éppen itt, a Beregi Múzeumnak valódi otthont adó, gyönyörűen felújított Tomcsányi kastélyban mondom, de úgy gondolom, hogy az 1949. évi (13. sz. törvényerejű rendelet), de különösen az 1963-as (9. sz. Elnöki Tanácsi rendelet) új múzeumi törvénnyel a vidéki múzeumügy három-négy évtizedes virágkora kezdődött el.

3 Ennek természetesen nem csupán - s talán nem is elsődlegesen - financiális okai voltak, ahogyan nem magyarázható csak azzal a közelmúlt hanyatlása sem. Ez az intézményrendszer születésétől fogva nélkülözött, akár más kulturális területekhez vagy művészeti ágakhoz (például a filmhez, színházhoz) képest is, holott lényegesen több érdeklődőt vonzott, és hatékonyabb volt azoknál. A szóban forgó korszak hozta ezt, szinte benne volt a kor levegőjében a - ma így mondjuk - kulturális örökség mentésének, megőrzésének szándéka, és a vidéki múzeumcsinálók nagyszerű generációja végezte az értékmentés munkáját. Többségük jó értelemben vett megszállottként, az elvárhatónál mindig többet vállalva, igazából soha meg nem becsülve. Egy részük nem volt szakképzett muzeológus - megjegyzem, hosszú időszakokban nem is volt muzeológus-képzés az egyetemeken -, de indíttatásával, empátiájával, helyismeretével, empirikus tapasztalatai révén hol a jó szél felé, hol ügyesen az ellenszél alá fordítva ügyének vitorláját, ma már túlbecsülhetetlen munkát végzett.

4 Nem voltak egyformák a helyi feltételek, s ők maguk is eltérő habitussal bírtak, de jókor és jó helyen fejtették ki áldásos tevékenységüket, szerencsésen találkozva a kultúrpolitika szándékaival vagy engedékenységével is. A vidéki Magyarország talán minden korábbinál gyorsabb és átütőbb átalakulásának időszaka volt ez, s nehéz lenne eldönteni, hogy a társadalmi és kulturális környezet indította el ezekben az emberekben a közös örökség feltárásának és megőrzésének szándékát, vagy ők voltak azok, akik a környezetüket ebbe az irányba mozdították. Szándékkal nem említek neveket: részben, mert teljesítményük és társadalmi hasznosságuk objektív módon nem összevethető, másrészt nem kívánom Csiszár Árpádot senkivel összemérni. A Beregi Múzeum ezen a tájon és a múzeumi szakterületen egyedi, s éppen olyan pótolhatatlan, mint más vidéken mondjuk az orosházi, a hódmezővásárhelyi, a kiskunhalasi, a karcagi, a sárospataki vagy más muzeális közgyűjtemény. * 2 Mert bármilyen hosszú az élet... (1938) (SINKA 1987. 166-167.) A magyar múzeumügy jogi szabályozásához összegzően: KOREK 1988. A vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményeinek történetéhez: SELMECZI KOVÁCS-SZABÓ 1989. 4 Csiszár Árpád régészeti tevékenységéhez lásd KOREK 1990., NÉMETH 1998.! 10