A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)
Régészet - Almássy Katalin: A Mátraszőlős-királydombi kelta temető I. A sírok leírása
A I mássy Katalin 1. Kívül grafitos bevonatú, belül szürke, egy helyen drapp foltos, nehéz, finoman szemcsés anyagú nagy edény. 1 Bevonata az edény alsó részén néhol lekopott. Egymástól közelítőleg egyenlő távolságra hat változó szélességű, függőleges, besimított sáv díszíti. M. 32,5 cm, Pá. 22-22,5 cm, Fá. 13,5-14 cm. Ltsz. 62.58.1. Neg.sz. Ö 7222. (I. tábla 3.) 2. Kívül grafitos bevonatú, belül szürke, homokkal soványított anyagú nagy edény töredékei. Függőlegesen besimított sávok díszítik. Ha ezek egyenlő távolságra helyezkedtek el egymástól, akkor nyolc sáv volt rajta. Pá. 24 cm, Fá. 13,4 cm. Ltsz. 62.58.3. (IL tábla I.) 3. Grafitos bevonatú tál. Kívül-belül 5-5, a válltól a fenékig futó, függőleges, grafitos, besimított sáv díszíti. Szélességük változó: belül 2-4 cm, kívül 1,2-2,2 cm. Az 1. számú urnával teljesen azonos kivitelű. M. 9,4 cm, Pá. 23 cm, Fá. 11 cm. Ltsz. 62.58.2. Neg.sz. Ö 7223., 7224., 7228. (I. tábla 4.) 4. Töredékes vas olló. A töredék H. 17 cm. Ltsz. 62.58.6. (I. tábla I.) 5-6. Bronz, hólyagos, háromtagú bokaperecpár tűzben deformálódott töredékei. A tagok közül kettő gömbölyded, egy hosszúkás. Visszahajtott peremükön belül megmaradt a homokosagyagos kitöltő anyag egy része. Két tagon szálas, rostos anyag (növényi maradvány?) részei láthatóak. Patay Pál megfigyelése szerint a szálak a zárótag két eleme között is megvoltak, ami azt jelenti, hogy a bokaperec(ek)et nyitva tették a sírba. A hólyagok közötti összekötő elemeken karcolt dísz látható. Az egyes tagok legnagyobb átmérője 9 cm lehetett. Ltsz. 62.58.4-5. (I. tábla 2.) 2. sír Kavicskitermelés során elpusztított sír. A megtaláló Bognár László szerint csontváz volt a sírban. Ugyancsak szerinte valamivel sekélyebb volt, mint az első sír. A begyűjtött és a múzeumnak átadott leletek közül - ugyancsak Bognár szerint - az alábbiak tartoztak ehhez a sírhoz: 1. Barna-szürke foltos, kívül simított, de kicsit egyenetlenül korongolt, vastag falú, nehéz nagy edény. Felülete helyenként sérült. Alján egy, az edény alsó részén és a vállán két-két árkolt vonallal díszítették. M. 26,6 cm, Pá. 16,3 cm, Fá. 11 cm. Ltsz. 62.58.7. Neg.sz. Ö 7226. (II. tábla 7.) 7 Az edénytípusok meghatározásánál alapvetően az edények lehetséges használatát igyekeztem figyelembe venni. Ennek megfelelően négy alapvető formát különítettem el: 1. nagy edény az innivalónak, nagy mennyiségű folyadéknak; 2. lapos tál a kásaféléknek, húsnak; 3. magasabb fazék a leves ételeknek; 4. bögre az iváshoz. Formai jellemzők: 1. nagy edény - magas, keskeny szájú és aljú; 2. tál - alacsony, az edény magassága maximum a fele a szélességének, s nyaka gyakran alacsony vagy nincs is (gyűrűs peremű tál); 3 .fazék - magasabb, az edény magassága általában meghaladja a szélességének a felét; 4. bögre - szűkebb szájú, kifejezetten ivásra szolgáló forma. 5. kép Ásatási életkép Fig-5 Excavation scene 74
