A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Régészet - Patay Pál: Rézkori raktárlelet Balkány-Ordastelepről és a rézkori raktárleletekről

Rézkori raktárlelet Balkány-Ordastelepről és a rézkori raktárleletekről Hasonlóképpen értékesítésre szánt árukészletek lehettek a nagyobb réz raktárleletek, mint a nógrádmarcali, becmeni, plakuderi stb. Utóbbiban a 12 csákány egy rézhuzallal volt - bizonyára nyéllyukán átfűzve - összekötve. így ezek - és feltehetőleg a többiek is - nem megnyelezve, félkész árut képeztek. A plakuderi csákányok birtokosa bizonyára környékbeli rézműves lehetett, aki helyben értékesítette készítményeit (Kat. Nr. 41.). Plakuder és több más raktárlelet-lelőhely közel fekszik az északkelet-szerbiai réztermőhelyhez. így magától értődő egy olyan vélemény, hogy a rézeszközöket a réztermőhelyek közelében állították elő. (Handlová is - amelynek raktárleletében ugyancsak van három réz öntőlepény - a szlovákiai ércbányavidék szomszédságában fekszik.) Azonban az erdélyi, valamint szerbiai réztermőhelyektől több száz kilométerre, az Alföld közepén, a Szeged-Szilléren elrejtett lelettel kapcsolatban úgy véltük, hogy rézművességgel a bodrogkeresztúri kultúra telepein is foglalkoztak a leletben lévő rézrög és a - bizonyára átöntés céljából őrzött - csákánycsonk alapján (PATAY 1974. 34.). Ezt egyébként a java rézkor végéről származó, a Hunyadi halmi kultúra telepein, Tiszalúcon és Panyolán talált kokillák igazolják (PATAY 2005. 106. sk., 80. kép, 51. tábla 1-8., PATAY 2011. 46. sk. I. tábla 1-2.). A Szeged-szilléri leletben egész eszközkészlet van. Lehetséges tehát, hogy az egy utazó rézművesé volt, aki értékesítésre szánt árukészlet mellett (a laposbalta nem volt nyelezve) újabb eszközök készítésére szolgáló nyersanyaggal is rendelkezett. (Az 1,41 kg-os rézrögből egy ellentett élű csákány is készülhetett volna.) Ugyanilyen céllal gyűjthette a balkányi lelet birtokosa is a csákánytöredékeket. Ezzel szemben nehéz magyarázatot találnunk azokra a leletekre vonatkozóan, amelyekben együtt vannak ép és sérült, munkavégzésre már alkalmatlan eszközök (például Hajdúhadház, Krajnikfalva, Dézsánfalva stb.). Plocnikon (a szerbiai réztermőhelyektől 100-200 km-re fekszik) a raktárleleteket egy telep területén találták. Tehát itt élt/ek a rézműves/ek, aki/k termékeit/termékeiket valamilyen oknál fogva elrejtette/ék, de többé már nem volt módja/módjuk azokat értékesíteni. Utazó aranyműves birtokában lehetett az ún. cepini kincslelet. A jelenleg ismert két csüngőn (MAKKAY 1985. 18., 2-3. kép), ha vannak is rajtuk kisebb torzulások, nem ismerhető fel használat nyoma. A felfüggesztő zsinór átfűzésére szolgáló lyukak szélei nem kopottak. Nem mondhatjuk el viszont ugyanezt a hencidai aranykincsről. Ennek darabjai már használatban voltak. Több példányon a felfüggesztő zsinór által okozott kopásnyomok figyelhetők meg: a legnagyobb darabján kétségtelenül (PATAY 1988. 172. 2. kép 9.). Elképzelhető tehát, hogy a 12 csüngő nem egy aranyműves, hanem egy különösen rangos személy vagy közösség ékszerkészletét képezte. Valószínűleg a spliti lelet sem volt kézműves vagy kereskedő birtokában. Az abban lévő csákányok eltérő jellege nem arról vall, hogy ugyanaz a kéz készítette volna. A sajnos elkallódott aranytárgyakkal együtt egy közösség (vagy annak feje) birtokolhatta ezeket. Nehéz véleményt alkotni a stollhofi együttessel kapcsolatban. Az ékszerek mennyisége meghaladni látszik egyetlen ember szükségletét. így lehetséges, hogy egy utazó kereskedő-fémműves készletét képezte. De lehet egy közösség (család) értékegyüttese is. Horodnicán egy közösség (család?) értékeit (csákányt és laposbaltát nyelezetlenül) rejtettek el egy köcsögben a földbe, talán éppen akut veszély elől. A réz raktárleletek zöme - mint láttuk - mindössze két vagy három tárgyból áll, gyakran munkavégzésre alkalmatlanokból is. Valamennyi elrejtésének akut veszély lett volna az oka? Vagy preventive vontak ki munkára alkalmas eszközöket a használatból? Ha már ezt kérdezzük, felmerülhet az a gondolat is, hátha elrejtésüknek valamilyen kultikus oka volt, például áldoztak velük. Ebben az esetben magyarázatot találhatnánk arra is, miért vannak ugyanabban a leletben ép és sérült tárgyak együtt. Erre a célra esetleg az utóbbiak is megfelelhettek. A fent részletezettekből azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a rézkori társadalomnak voltak tagjai, akik nagy gyakorlati ismeretekkel rendelkezve többé-kevésbé hivatásszerűen 65