A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Helytörténet - Dr. Jakó János: Nyíregyháza I. világháborús katonai szükségkórháza, a barakk-kórház

Dr. Jakó János orvosokat, bábákat, tanyabírákat és tanítókat, lelkészeket és halottkémeket, hogy a lakosság egészségét fokozott éberséggel ügyeljék, a fertőző és nagyobb számban előforduló betegségeket, különösen a himlőt, továbbá a hányással és hasmenéssel járó betegségi és haláleseteket a városi orvosoknak haladéktalanul jelentsék be. " Figyelmeztette „az összes nyíregyházi gyógyszerészt (is), hogy az előreláthatólag érkező nagyobb sebesült szállítmányokra való tekintettel nagyobb mennyiségű kötszer, illetve fertőtlenítőszer készlettel lássák el magukat. " (HORVÁTH 1982. 171-172.) „ Vármegyénk földrajzi fekvésénél fogva oly nagy mértékben beleesik a hadak útjába, hogy Hazánk igen sok vármegyéjénél jóval nagyobb mértékben kell, hogy kivegye részét a háborít mozgalmából... Nyíregyháza egyik legfontosabb kötöző és ápoló állomásává lett az északi harctérről lefelé irányuló sebesült forgalomnak. " - írja a Szabolcs vármegyei alispáni jelentés az 1914. évről (FAZEKAS 1988. 135.). A megfigyelőállomások elsősorban szürökórházként működtek, ahol öt napig vesztegzár alá vették a katonákat, kiszűrték a kolerát, vérhast, tífuszt és egyéb fertőző betegségeket. Csak a nem ragályos betegeket engedték tovább a hátországba, a fertőző betegeket elkülönítették és gyógyították. Gróf Mailáth József, a sátoraljaújhelyi megfigyelőállomás miniszteri biztosa szerint „A fertőző megbetegedések tovahurczolásának megakadályozásában merül ki a megfigyelő állomások tulaj donképeni feladata... A megfigyelő állomások azért állíttattak fel. hogy megakadályoztassák az, hogy a harcztérről visszajövő katonák megfertőzzék az országot és a keresztülviendő elkülönítésekkel maguk között a katonák között is a fertőző megbetegedések a minimumra szállíttassanak le. " (MAILÁTH 1916. 211.,218.) Visszatartották azokat a sebesülteket és betegeket is, akiknek az állapota a továbbszállítást nem tette lehetővé. Őket megműtötték, illetve kezelésben részesítették, és csak állapotuk stabilizálódása után szállították tovább (MAILÁTH 1915. 432., Kiss 2004. 1865., MAILÁTH 1916A. 88.). Ugyancsak Mailáth szavait idézve: „A megfigyelő állomás élén a beliigyminister által kinevezett ministeri biztos áll, az egész állomásnak egységes közegészségügyi vezetése az ő kezében van. A megfigyelő állomáson levő katonai egészségügyi intézetek a ,, katonai állomásparancsnoknak" vannak alárendelve... A betegeknek és sebesülteknek a megfigyelő állomásokra való szétosztását, nemkülönben az onnan való továbbszállítását a megfigyelő állomások jelentései alapján a miskolczi és a debreczeni tábori szállításvezetőség és a bécsi központi szállításvezetőség irányítja. " (MAILÁTH 1915.432.) Mint már szó volt róla, megfigyelőállomás felállítására Nyíregyházát is kijelölték. Már a háború első hónapjaiban azonban annyi sebesültet szállítottak Nyíregyházára, hogy nem csak az 1891-ben épült katonai kórház, az ún. csapatkórház telt meg velük, hanem a város iskolái és Sóstó épületei is elégtelennek bizonyultak fogadásukra. Emellett természetesen a fertőző betegek elhelyezéséről is gondoskodni kellett (HORVÁTH 1982. 172.). Nyíregyháza nyugati határát a XX. század elején a Debrecen-Nyíregyháza-Kisvárda-Záhony vasútvonal képezte. A vasúti síneken túl Felső- és Alsópázsit szántóföldjei terültek el, majd ezeken túl kezdődött a tanyák világa. A vasúti pályaudvarral szemben volt az Eletó mocsaras területe, ennek déli részén a lovassági laktanya (korábban Guszev-, ma Huszár-telep) szénaraktárai, tovább pedig legénységi épületei és istállói helyezkedtek el (HORVÁTH 1982. 169.). Ezt a képet az 1. világháború jelentősen megváltoztatta. A polgármester utasítására Kovács Dezső, a városi mérnöki hivatal vezetője már 1914 szeptember közepén beterjesztette a régi vásártéren álló istálló épületeinek járványkórházzá való átalakítási tervét és annak költségvetését. Érdemes megemlíteni, hogy a polgármester a járvány kórházat eredetileg is istállókból kialakítva képzelte el, az akkor éppen üres honvéd huszár laktanya istálló barakkjait igényelte erre a célra, ami ellen azonban a 7. ulánus pótszázad tiltakozott. Ezért a belügyminiszter utasította a polgármestert, hogy a fertőző betegeket más létesítményben helyezzék el. A 328