A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Dulainé Madarász Annamária: Zenei hagyaték Szászfenesről. Az 1983-as és 1986-os gyűjtésű szászfenesi zenei hagyaték bemutatása

Zenei hagyaték Szászfenesröl egyik típusa rokonságban áll a verbunkkal, s ezt Európában már a XVIII. század végétől nemzeti táncunknak tekintették. Nemzeti, népszerű voltát mutatja, hogy bár csökevényes formában, de még ma is fellelhetjük lakodalmak, ünnepek alkalmával. Adatközlőm elmondta, hogy Szászfenesen a polgárosulás ellenére a tradicionális táncok közül a csárdás és legényes megmaradt. Lassú csárdás címmel szerepelnek dallamok az elemzett anyagban, de ez lényegileg megegyezik a csárdásként megnevezett dallamtípussal. A lassú csárdás táncolásához leginkább verbunk dallamot játszanak. A lassú csárdás szakasz minden esetben hosszabb és önállóan is táncolható (SZENTPÁL 1954., PESOVÁR 1977). A csárdásról az is elmondható, hogy valamennyi két részes, és a csárdást vagy lassú csárdást közvetlenül követi a friss, vagy ahogy Szászfenesen is nevezik, a szapora, tehát ez lényegében a friss csárdás, amelynek a tempója igen gyors, még a legényesénéi is gyorsabb. A friss csárdás nem él önálló formában, hanem csak a lassú befejező dallamaként és táncaként. Verbunk A szó jelentése toborzás, hívogatás a Werbung Kommando által rendezett szabad katonaszedés, táncos mulatozás közepette. Czucor írja, hogy a magyar ezredek időnként kényszerűségből verbuválást tartottak, hogy kedvet csináljanak a legények körében a katonasághoz, és hogy a létszám növekedjen. Muzsikaszó volt, elől az őrmester haladt, ő nem táncolt, aztán a „tánczkarigazgató", aki vezette a táncot, őt pedig a legények követték. Leírást is készített a toborzás menetéről. Czucor szerint a toborzó jellemző vonásai: komolyság, fokozat, amely azt jelenti, hogy a lassú tempótól elér a tüzes táncmodorig, változatosság, sok figurája van, amelyek egymással vegyülnek, összehangzás, vagyis egyszerre történnek a csapásolások, sarkantyúverések. (SZILÁGY 1843.) Debreceni születésű lévén megemlítem, hogy az első írásos adatot a táncról épp Debrecen város jegyzőkönyvében találjuk, 1785-ből. A tánc neve a tényleges verbuválásból ered, de csak később fejlődött önálló stílussá. Van szóló és csoportos változata. A katonatáncok közül a legegyszerűbb az egy ember által járt verbunkos. Többi férfi-egyes táncainkhoz sok elemével kötődik. Történetét vizsgálva újra előkerül 4. kép AP 14.323/B Verbunk és cifrák Fig. 4 Recruiting dance and adorned 307