A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Régészet - Vörös István: A Mátraszőlős–királydombi kelta temető (1957–1958) archaeozoológiai vizsgálata

Vörös István A „sertéses" sírokban nem ritka a nagyméretű kés, sokszor a sertésfej mellé, a törzs és/vagy a lapocka-comb közelébe vagy rájuk helyezve kerül elő, barna rozsdafoltot hagyva a vele érintkező csontokon. Mátraszőlősön is 20 állatcsontot tartalmazó sírban 20 db kés került elő (10 sírban a kés az állatcsont mellett volt) (lásd az 5. táblázatot!). A kések alakja és mérete változatos. Az egyenes vagy ívelt széles pengéjű vágókések (Hiebmesser) nem tipikus mészáros vagy bontó kések. Elsődleges funkciójuk a színhús és a belsőségek szeletelése volt. Ha a kelta sírokban előforduló „vágókéseket" a sertések darabolására is alkalmazták, akkor azokat csak a malacok-süldők esetében használhatták. A kelta sírokból a hosszú „bontó" kések hiányoznak. A kelta sírokban előforduló egyéb sertés csontvázrészek: a csigolyák, oldalas, lapocka és a comb csontmaradványai voltak. Mátraszőlősön 27 egyednek a feje és 33 egyednek a fej nélküli csontvázrészei kerültek elő (1-2. táblázat). A sertés test feldarabolása - úgy tűnik - szigorúan meghatározott eljárás szerint történt. A fej levágása után az állatot hosszában kettévágták. Nem a gerincoszlopot hasították ketté, hanem két oldaláról levágták a bordasort, az oldalast. A gerincoszlopot egyben vették ki - mai szóhasználattal - orjára bontották. Egyetlen sírban Ludas 662. kettős sertés sír I. egyede helyezték el a teljes összefüggő nyak-hátcsigolya gerincoszlopot a sírban (MÉNIEL 2006. 346., Fig. 1.4.). A félsertés további bontása során a bőrös lapockát és a bőrös combot vágták le. A comb lefejtése több módon történt: a „rövid" combot a medencecsonttal együtt vagy a nélkül vágták ki. A „hosszú" comb esetében a „rövidkarajt" is hozzávágták. Ez utóbbi esetben az ágyékcsigolyák lehasított oldalsó nyúlványai (a proc. transverus-ok) is minden esetben előkerülnek a sírból. A vaskorban a sertések meglehetősen nagy testméretűek voltak. Gyakran épp a csontok viszonylag nagy méretei miatt gondolhattak arra, hogy azok vaddisznó maradványok. A sertések életkora Először a sertések mortalitását, a levágásuk életkorát kellett meghatározni. A fogak kihasadása, váltódása, a fogkopás státusa (DORNER 1921. 95-100., SCHANDI.-HORN-KHRTÉSZ 1956. 32-34. 5. tábl., HII.LSON 1990. Tabl. 3.10., és 3.11.), valamint a csontok epiphysiseinek és tuberculumainak elcsontosodási mértéke (SCHMID 1972. Tabl. IX.) alapján a sertések életkora meghatározható. A fogazat és a csontok alapján történő életkor meghatározás több esetben eltér egymástól. Ez egyrészt abból adódik, hogy az állattenyésztésben az élő állaton határozzák meg a fogazat státusát. Az élő állatnál az állcsontot íny fedi, így az alveolust áttörő fog még az íny alatt marad, még nem látható, még „nem hasadt ki". A csontlelet a „gyorsabb", az élő állat a „lassúbb" fejlődési típust jelzi. Másrészt a sertés fajtajellege, táplálkozása és ápolása is befolyásolja a fogazat kialakulásának fejlődési gyorsaságát. Mindezeket figyelembe véve a mátraszőlősi kelta temető áldozati sertéseinek életkor megoszlása: 9 egyed növendék sertés 6-12 hónapos, 21 egyed 1-2 éves, és 13 egyed 2-3,5 éves (2. táblázat). A sertések általában 1,5-2 éves korukban érik el a fajtájukra jellemző méretüket. A DUERSTmódszerrel (1930.) lemért sertéscsontok méretadatait, és a TEicHERT-módszerrel (1969.) számított marmagassági értékeket a 2. táblázat tartalmazza. A méretek alapján szétválasztott 1-3,5 éves nőstény és kan sertések csontméreteinek statisztikai alapadatait a 3. táblázat mutatja be. A 21 nőstény egyed marmagasság átlaga 67,92 cm (59,4-71,6 cm), az 5 kan sertés marmagasságának átlaga 76,72 cm (73,7-79,0 cm). Az 5 infantilis (6-12 hónapos) sertés marmagasságának átlaga 59,58 cm (52,0-65,3 cm). Ezek az állatok ék alakú, hosszúfejü, vékonycsontozatú, közepes magasságú primitív sertések voltak. 228