A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

In memoriam - Bene János: Emlékezés Papp Tiborra (1953-2011)

Emlékezés Papp Tiborra (1953-2011) Alig kerültem a múzeumba, amikor egy délután bejött hozzám Papp Tibi. Akkor éppen az az ötlete támadt, hogy Európa születéséről, a kora középkorról tartsak néhány előadást akkori mun­kahelyén, a Véső utcai Benczúr kollégiumban. Ma már a kollégium sincs. Tibi sincs! Azután egyre gyakrabban jött hozzánk mindenféle el­gondolással, miközben az eredeti matematika-rajz szakja mellé elvégezte Debrecenben az egyetemen az akkor még igen nehéz népművelés szakot, majd Budapesten a filozófiát. Esztétikát ta­nítani hívták meg ugyanis a nyíregyházi tanárképző főiskola fi­lozófia tanszékére. Mindezek mellett volt ideje Krúdyt olvasni, Svejket olvasni, s ötleteivel bombázni a múzeumot. A '80-as évek közepére már ott tartottunk, hogy las­san összeállt egy olyan csapat, mely kiállításokat akart rendez­ni. Tárlatot hoztunk össze együtt az I. világháborús jelvények­ből, azután a céhes emlékekből, majd az ő ötletére az akkor diva­tos GMK-zás útjára léptünk, és 1986-ban megalakult a MÚZSA GMK, Papp Tibor közös képviseletével, Fehérvári Béla, Szikora István és jelen sorok írójának tagságával. Könyveléshez nem ér­tettünk, pénzt igazán nem kerestünk, de jó volt együtt lenni, sok szép napot töltöttünk el hol igen aktív, hol kevesebb munkával. Dőlt belőle az ötlet. Krúdy kiállítást építeni a hangulatokra ala­pozva az írótól vett idézetekkel. Ezt a kiállítást még ma is so­kan keresik! Az új huszárkiállításba felszerszámozott huszárló kell! De nemcsak ötleteit, hanem meg is csinálta, vagy megkereste azt a műhelyt a városban, ahol a kivitelezés megtörtént. Ismerte Nyíregyházát, ismerte az ittenieket. Menórát gyártottunk fából Kisvárdára, ajaki festett pitvart, kovácsmühelyt, szövőházat rendeztünk be ugyanott, s a megnyitó előtt hidegen kovácsolt a mester irányításával egy nyársat. Mindezt főiskolai munkája mellett. Ak­kor sem lepődött meg, ha esetleg külföldön volt munkánk, hiszen jól beszélt németül, oroszul, sőt beiratkozott a főiskolán egy szlovák kurzusra is. Időt szakított arra, hogy hosszabb-rövidebb cikkek­ben mondja el véleményét Nyíregyháza művészeti életéről, s nagy nehezen, de végül csak kisajtol­ta a város akkori vezetéséből a régi Pál Gyula termet is. Azután jött a nagy törés. A rendszerváltás után megszűnt állása a főiskolán, s ő a rokkant nyugdíjat választotta. A hirtelen jött sok szabad idő azonban mintha meglepte volna, nem tudott vele igazán mit kezdeni. Építkezett. A GMK ugyan ment, de egyre nyögvenyelősebben, pedig akkor ren­deztünk be egy teljes múzeumot Újfehértón. Kolozsvárra iratkozott be a doktori iskolába. Rendü­letlenül fényképezte az ottani tetőszerkezeteket. Lefotózta a Sóstói Múzeumfaluban a harangtorony NyJAMÉ LIII. 2011. 009-Ő10. 9

Next

/
Thumbnails
Contents