A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Németi János: Bronzkori vaj készítő edény (köpülő)

Bronzkori vaj készítő edény (köpülő) 10. kép Ofehértó-Almezői-dülő 28/S80. objektum Fig. 10 Ofehértó-Almezői-dülő feature 28/S80 (Bodrogszerdahelyj-Bakhegy; Izkovce (Iszke) (DANI 2005. 312.). A fent említett analógiák belsőbütykös „pácolóedényként" szerepelnek, a lekerekített kúpos vagy félgömb aljú típus csak a Szaniszló kultúra lelőhelyein fordul elő Ennek az edénytípusnak az újratárgyalását az tette szükségessé, hogy nemrég egy, a bronzkori kultúrákat megelőző keső rézkori (Baden kultúra) településről, Nagyrécse határából Bondár M. közölt egy belsőbütykös edénytöredéket (BONDÁR 2008. 57., 12. kép). Horváth L. egy szigligeti hordó alakú lelet alapján hasonló edényt rekonstruált, amelyet már vajköpülőnek határozott meg (HORVÁTH 1974. 3. kép la-c., 2., 3. kép). Később ugyanennek az edénynek a rekonstrukcióját közli Ilon G. és Ughy J. (ILON-UGHY 1995. 99., 22. kép). A fent említett hordó alakú, belsőbütykös edényleletek mellett ismeretes egy tál típusú edénytöredék Tiszaluc-Sarkadról (PATAY 1987. 14. ábra), amelynek keltezése bizonytalan. Időrendileg hasonló a helyzet a Horváth L. által közölt szigligeti edénnyel is, mely egy késő bronzkori leletegyüttesből származik, de a szerző szerint nem tartozik ebbe a leletkörnyezetbe, és az analógiák alapján késő rézkorinak határozta meg. Nekem valószínűbbnek tűnik, hogy inkább köthető a késő bronzkori leletegyütteshez. A késő rézkori (Baden kultúra) belsőbütykös edények alapján a kora bronzkori belsőbütykös edénytípust nem nevezhetjük „pácoloedénynek", hanem helyesen vajkészítő edénynek tekintjük, amelynek segítségével lengéssel vagy rázással készítették a vajat. Belsőbütykös edénytöredékeket tártak fel Hódmezővásárhely-Barci réten (KULCSÁR 1997. 23., XIV. tábla 2.); Baks-Homokbányában (FISCHL-KISS-KULCSÁR 1994.24. kép 1-3.); PécsudvardSzéchény u. 116. lelőhelyen (GÁTI 2009. 4. kép 1.). Alsóvadász-Várdombon két edényhez tartozó töredék fordult elő (Simon Katalin ásatása - közöletlen); valamint Hatvanban (TOMPA 1935.20-33.); Dunaföldvár-Kálvárián (SZABÓ 1992. LXXXV: 1.); Tószegen (BANNER-BÓNA-MÁRTON 1959. 9. kép 9.); Üllőn (KÖVÁRI-PATAY 2005. 116., 34. kép) különböző középső bronzkori kultúrákban. Egészen más kivitelezésű, ún. „soványító edényt" közölnek Diósdról (PATAY-PATAY 1965.). Ezek a hombár alakú nagy edények nem belsőbütykösek, viszont a felső részükön átfúrt lyukakat találunk. Erendréd-Bikadombról felszíni gyűjtésből ilyen edénytöredékeket ismerünk, amelyeknek eddig nem sikerült a rendeltetését, szerepét meghatároznunk (5. kép). A „savanyító", „erjesztő" vagy „lepárló" edények esetében a nagy hombárszerű edények felső részén található lyukak talán éppen az erjesztés, lepárlás vagy savanyítás alkalmával keletkezett gázok elvezetésére szolgálhattak. A népi kerámiában nem igen találkozunk ilyen célra készített edényekkel, de ezeket a folyamatokat jól ismerjük néprajzi kutatásokból. Itt Kardos László, Kisbán Eszter, Jan Rysánek és Vladimir Václavú munkáit említeném meg (KARDOS 1943., KISBÁN 2003., RYSÁNEK-VÁCLAVÚ 1989.). 75