A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Németi János: Bronzkori vaj készítő edény (köpülő)

Németi János Aköpü(lő) szavunk egyértelműen török eredetű, innen került át nyelvünkbe a nagyállattartással kapcsolatos más szavainkkal együtt. Az őskori edények belső felületéről vett minták és a cserépedények falának műszeres vizsgálata nem mutatott ki tejre vagy annak származékára utaló nyomot. Érdekes azonban, hogy a néprajzi megfigyelések alapján bizonyos nem kizárólag tej tárolására használt edények falában kimutathatóak voltak a tej alkotóelemeinek nyomai (CSUPOR-RÉKAI 2003. 3.). Már több mint három évtizede, a Piskolt-Homokos dombon feltárt hulladékgödör igen gazdag kerámialeleteinek feldolgozása alkalmával felfigyeltem egy olyan edénytípusra, amelyet 90%ban sikerült restaurálni. Hasonló töredékeket felszíni leletekként vagy ásatásokon már korábban is találtunk, de sem alakjukat, sem rendeltetésüket nem sikerült meghatároznunk. Az említett edény (ROMAN-NÉMETI 1986. 5: 2. kép) nagyméretű, nyomott gömbölyű testű, válla felett simított, attól lefelé az oldala durva seprűzött, az alja lekerekített, tenyérbe jól beilleszthető, gondosan megmunkált felületű. A hiányzó perem(?) alatt még égetés előtt négy helyen átfúrták. Az edény belső felületén mély seprüzés és hegyes bütykök sokasága található minden rendszer nélkül. Téglavörös, kerámiazúzalékkal soványított, a pereme hiányzik(?). Legnagyobb átmérője 55-60 cm, magassága 45 cm, falának vastagsága 1-1,2 cm, ltsz. 5449. Már a leletegyüttes közlése alkalmából felvetettük azt a lehetőséget, hogy ezt az edényt esetleg vaj előállítására használhatták (ROMAN-NÉMETI 1986. 204.). Legközelebbi párhuzamát Gerjenről (Magyarország) ismerjük, amelyet a magyar szakirodalomból már régebben ismert „pácoló edényként" határoztak meg (SZABÓ 1992. LXXXV. kép 1.). Talán érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ennek a „pácoló edénynek" is hiányzik a pereme, holott ez az edény — hasonlóan a Piskolt-Homokos dombról származóhoz - szintén zárt leletegyüttesből (1/1976. objektum) származik. Ez az edény egy olyan kerámiában gazdag gödörből került a felszínre, amelynek alapján sikerült felvázolni a Szaniszló kultúra szinte teljes edénykészletét, de a gondos feltárás ellenére az említett edény egyetlen peremtöredékét sem találták meg. A Gerjenben feltárt „pácoló edény" a VI. házból a kora bronzkor végére, a nagyrévi kultúrába sorolható, így szinte egykorú a Piskolt-Homokos dombról származó rekonstruált edénnyel. Lehet, hogy az utóbbinak, amely méretében megegyezik a gerjenivel, valamint a hasonló nagyméretű kifejezetten tárolóedényekkel, talán nem is lehetett pereme (ROMAN-NÉMETI 1986., 198. 123. kép 2/2-3.). Köpülő edények a Kárpát-medence északkeleti részén A leletek leírása (1. kép) 1. Aranyosmeggyes (Medie^u Aurit), Szatmár megye

1 A Csonkás nevű határrészen végzett ásatások alkalmával (A. szelvény 0,30-0,40 m) a következő edénytöredékeket regisztrálták: -belsőbütykös edény félgömb alakú alja, belül seprűs díszítéssel (ltsz. 7.192) (közöletlen), - belsőbütykös edény oldaltöredéke (ltsz. 7159) (közöletlen) 2. Érendréd (Andrid)- Bikadomb, Szatmár megye -belsőbütykös edény félgömb alakú alja, igen vastag falú (1,4—2,1 cm), kívül fényesen sima, belül mély seprűs díszítésű, éles bütykökkel, átmérője 13 cm (ltsz. 35.291) (2. kép), - belsőbütykös edény oldaltöredéke, kívül téglavörös, belül rücskös felületű, mély bevágásokkal és hegyes bütykökkel, belül bamásszürke, kerámiazúzalékkal soványított (ltsz. 35.292) (szórvány) (3. kép 1.), 1 A leletanyag közlése: BADER-DUMITRA$CU 1970., de magát a belső bütykös edényt itt a szerzők nem publikálták. 70