A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Patay Pál: Telep a java rézkor végéről Panyolán

Patay Pál Ami a gerinces és sima tárcsájú edényfíilek arányát illeti, az a két lelőhelyen nagyjából hasonló. Panyolán a finom kivitelű edények tárcsás füleinek 41,1%-a gerinces (56 közül 23), a durváké 11,1% (9 közül 1). Tiszalúcon 39,7%, illetve 17,8% (PATAY 2005. 102.). A pattintott kőanyagról azt jegyezhetjük meg, hogy amíg az obszidián hazája, a Zemplén-tokaji hegység közelében fekvő Tiszalúcon az obszidiáneszközök és -szilánkok száma elenyésző a kovákból valókhoz képest (mindössze 13%) (PATAY 2005. 67.), addig a mintegy 100 km-re lévő Panyolán több mint felét (57%-ot - 53 közül 30). Számuk a beleltározott edényleletekéhez képest azonos arányban van; Panyolán 1:30, Tiszalúcon 1:33 (PATAY 2005. 70. sk.). Nem tulajdoníthatunk jelentőséget annak, hogy Panyoláról nem ismerünk csiszolt kőeszközt, hiszen Tiszalúcon is a leletanyagnak csak kb. 0,2%-át képezték (PATAY 2005. 115. sk.). Végső soron a fentiek alapján arra következtethetünk, hogy a két telep lakói azonos időben nemcsak azonos kultúrszinten éltek, hanem azonos tárgyi javakkal rendelkezve e téren is közeli kapcsolatban álltak egymással; azonos volt a „kultúrájuk". Panyola igazolta azt, hogy Tiszalúc nem egyedülálló jelenség; a Hunyadi halmi kultúra hasonló telepeinek hálózata népesítette be az Alföldet a java rézkor végén (Kr. e. 3800 körül). Végül őszinte köszönetemet fejezem ki a telep ásatóinak, Istvánovits Eszternek és Almássy Katalinnak a publikáció jogának átengedéséért. Istvánovits Eszternek még külön a számomra készséggel nyújtott többrendbeli segítségéért is, amivel mentesített - mivel időközben mozgáskorlátozott lettem — attól, hogy a felmerülő adatellenőrzéseket vagy kiegészítéseket személyesen kelljen a Jósa Múzeumban elvégeznem. Ugyancsak hálás köszönetemet rovom le Beleznai Gabriellának, aki kiváló rajzaival tette szemléletessé a tanulmányt. Irodalom ISTVÁNOVITS- KURUCZ-LÖRINCZY 1988. Istvánovits Eszter - Kurucz Katalin - Lőrinczy Gábor: A Tisza-Szamos közének története a kezdetektől az Árpád-kor végéig. In: Szamosközi tanulmányok. Szerk. Mező András. Fehérgyarmat 1988. 23-62. KÁLNÁSI 1984. Kálnási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei: Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei. 2. Debrecen 1984. PANYOLA 1996. Panyola. Településtörténeti kutatási eredmények 1991-1996. Szerk. Erdélyi István. Student Szakkönyvüzlet Kft., Budapest 1996. PATAY 1984. Pál Patay: Kupferzeitliche Meissel, Beile und Äxte in Ungarn. Prähistorische Bronzefunde IX. 15. München 1984. PATAY 1987. Patay Pál: A Tiszalúc-sarkadi rézkori telep ásatásának eddigi eredményei. [Bisherige Ergebnisse der Ausgrabung in der kupferzeitlichen Siedlung in Tiszaluc-Sarkad.] FolArch 38. 1987. 89-120. PATAY 2005. Pál Patay: Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc. Inventaria Praehistorica Hungáriáé XI. Budapest 2005. 54