A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Irodalomtörténet és nyelvészet - Bene Jánosné: Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére"

Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának „három villó tündére" A babona, a természetfelettiben való mélységes hit - az egyház tanításai ellenére - át meg átszőtte a mindennapokat. A regény utolsó részében Wesselényi Farkas mesél el boszorkányos történeteket: „Már megint tele vagyunk bűbájosokkal és boszorkányokkal - mondta Wesselényi. - Én azt tartom, ki kell magvát is metszeni e sok boszorkányságnak, különben vége Erdélynek... - Szilágyi Gáspárné jobbágyasszonyom így mondta: Jött hozzám Mónár Jánosné, és kenyeret kért. Nem adtam. A gyermekem keze mingyárt megnyomorodott... Másnap vittem Borbély András uramhoz, de semmit sem tudott orvoslásához. Mikor a gyermeket betakargatva hoztam tőle, az utcán találkoztam Mónárnéval, s kérdi tőlem mit viszek. Nem mertem megmondani, hogy a gyermeknek új bajt ne szerezzen, mondtam fonálgombolyagot... Másnap, hogy nem könnyebbült hozzávittem. Fűvel beragatta, azt mondván: Lám tennap kérdeztem tűled, mit viszel, s azt felelted fonálgombolyagot, pedig én jól tudtam, hogy a gyermeket viszed, és tudtam hol voltál... Füveket adott neki, s annak a levében kilencszer kell fürdetni, és míg a gyermek fürdött, egy madár berepült, és egészen megjárta a házat, és amikor ezt a boszorkánynak megmondták, azt felelte: Ha én ott lettem volna, nem járt volna ott a madár. - Aztán megint beteg lett a gyermek -folytatta Wesselényi Farkas -, fel nem állhatott, és az anyja azt mondta: Ez nem az én gyermekem, kit tartatnak velem, kicserélték az én gyermekemet... Elhívatták a boszorkány lányát, s az felvette a gyermeket, és felemelte a magasba, és azt mondta: A kő üsse meg a lelkemet, ha ennek a gyermeknek valami baja van, vagy kicserélték. Vidd mácsihoz, kenegesse meg. És elvitték az anyjához, a főboszorkányhoz, és harmadnapra a gyermek felállott, és semmi baja se lett. " (MÓRICZ 1974. 1120.) És még megannyi boszorkányos esemény zajlik a regényfolyam lapjain. Mindezek azt bizonyítják, hogy Móricz tökéletesen ismerte a népi hiedelemvilágot. A regény egyik legszebb és legmegejtöbb jelenete az, amikor Bethlen Gábor fejedelem elindul törvényt ülni a boszorkányok fölött: „A világ legszebb tája nyílt meg előtte, amint a hegyen áthágott. A Maros völgye oly tágason, ahogy nincs még egy sík egész Erdélyben. Itt előtte a vécsi vár, a hegyen mint valami királyi süveg, s hegyiben korona. Körös-körül gyönyörűséges mezők, s csak a szemnek távoli határon kékellenek a hegyek, mintha ezt a tündérvölgyet védelmeznék, Isten óvja minden csapástól. S balra előtte a hegyoldalban a görgényi vár. Amilyen boldogság volt a paradicsomkertet látni, úgy elkomorult a komor vártól. Ma jelen kell tehát lennie a három boszorkány perén. Báthory Gábor szépasszonyok hosszú farsangjának három villó tündére ül ott a setét várban nehéz rabságon. Imreffyné, óh az a csodálatos Imreffyné, aki a fejedelmet megszöktette a nászáról... Sólyomkőre, s még ma sem felejtették el neki az emberek s a papok... És az édességes Török Kata, a teremtés legbájosabb kis madara... kinek kedves csiripelése az ő lelkét is mindig csak örömre gerjesztette... És Báthory Anna, Báthory Anna." (MÓRICZ 1974. 1381.) A boszorkányperek megszűnése nem jelentette a falusi boszorkányhit megszűnését. Ma is létezik, van és lesz. Addig lesz, míg ember él a Földön, hiszen bűnbakokra mindig szükség van. Könyves Kálmán királyunk szavait visszafordítva: boszorkányok pedig vannak. Irodalom ARANY 1978. Arany János összes költeményei I. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1978. FRAZER 1995. James G. Frazer: Az Aranyág. Osiris-Századvég Kiadó, Budapest 1995. 245