A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Matits Ferenc: Dániel Reinhold festőművész visszaemlékezése

Dániel Reinhold festőművész visszaemlékezése a jelenség lerajzolása, szóval nem volt szabad megvetni a finom természetszemléletet. Egyrészt ez voltjellemző korrigálására, másrészt a Eenin-tükröződési elmélet. 1, Az eleven szemlélet, 2, Az elvont gondolkodás és azon keresztül a gyakorlat. Ezeket soha nem tévesztette szem elől Ősz Dénes tanárunk. A két óra eltelt és mindenki nagy érdeklődéssel várta az eredményt, azt hogy kinek hogyan sikerült lerajzolni a fiúcskát. Egymás mellé raktuk a rajzokat és megkezdődött az értékelés, ami nagy vitát váltott ki. Az én rajzomat külön kiemelte Ősz Dénes tanár elvtárs, és még a Kovács Ilonáét. Majd hevesen hozzá szólt Tóth László, hogy miért a Dániel rajzát teszik fel a falra, amikor őszerinte sikeresebb a Palicz József rajza. Ősz Dénes a véleményével nem értett egyet és igyekezett őt meggyőzni, hogy a Dániel feje a legsikeresebben megoldott a maga finom tónusaiban és a karaktereiben. A vita az első este lezárult, mindenki elégedett volt az első esti sikerrel, eredménnyel. Az én rajzom és Kovács Ilona rajza, mint tanulmány rajzok kerültek fel a falra, még hajói emlékszem a Palicz Jóska rajza is. Másnap délután szintén megérkezett a fiúcska modellt ülni. Megérkeztek a többiek és a tanárunk is. Én más nézőpontból, aspektusból kezdtem el a fej újbóli lerajzolását. Amikor megkezdődött a munka, belépett egy kedves, intelligens fiatalember és bemutatkozott Ősz Dénes tanárunknak, és azután mindenkinek bemutatkozott. Akkor tudtam meg, hogy az a szép szőke, hullámos hajú, intelligens fiatal barátunk kezdő művész társunk: Soltész Albert. A kezdő művésztársunk letette a táskáját, elővette a rajzbakot, feltette rá a tábláját rajzlappal együtt, és ő is neki látott a rajzolásnak. Sercegett a szénrúd a rajzlapokon, és a tanárunk másnap már több mindent mondott minden tanítványának korrigáláskor. Eltelt egy óra, felállt mindenki a rajzbakról és a tanárom felém fordult és azt mondta: „magának nagyon jó munkás feje van és alakja, szeretném lerajzolni két óra eltelte után úgy nagykabátban". Én azt mondtam:, jól van, lerajzolhat a művész elvtárs". Az eltelt tíz perc szünet után megkezdődött a tanulmányrajz további fejlesztése. Eltelt a két óra, mindenki abbahagyta a rajzolást, és egy páran hazamentek, én meg felálltam egy katedrára, hogy Ősz Dénes lerajzoljon szénnel térdig. De amikor megkezdte a lerajzolásomat, mondtam neki rosszul érzem magam, mert még ma nem ettem csak délben, olajos kenyeret a munkahelyemen, ahol szintén még az utcákat lapátoltuk bogárhátúra. Ő karon fogott és leültetett egy székre, majd jobban lettem, de azután már csak az elkezdett fejemnek a skricban megrajzolása volt meg, csak azt tudta gyorsan több mint vázlatosan elkészíteni rólam Ősz Dénes. Én néztem az alálátásban rólam készült szép rajzot a fejemről és mondtam magamban: „Ez igen szép rajz, és milyen nehéz lehet így alálátásból skricban egy fej lerajzolása, oda nagy tudás kell." Majd szólt nekem a tanár elvtárs: „na szép a fej, amit magáról rajzoltam Reinhold?" Mondtam neki: „Nagyon szép!" Faggatni kezdett, hogy miért csak olajos kenyeret ettem. Mondtam, mert mi szegények vagyunk és édesapám már nem él, aki tizenhat évig városi utcaseprő volt. „így már értem." - volt a válasza. Szóval a második, harmadik nap ezekkel bővült a létszám: Soltész Albert, Huszár Pista, Váci Bandi, Váci Miska, Valkó Öcsi és még nem tudom kik. Szóval már voltunk kilencen: Palicz Jóska, Kovácsné, Tóth Laci, Soltész Albert, Huszár Pista, Váci Bandi, Váci Miska, Valkó Öcsi, Dániel Reinhold. Engem Ősz Dénes tanárunk mindjárt az első nap megválasztott tanársegédnek, ha ő valamilyen oknál fogva nem tud bejönni, korrigálni, akkor én ügyeljek a rendre, és menjen minden munka a maga rendjén. Az egyik este a tanárunk nem tudott bejönni, csak a feleségét küldte fel hozzánk, és ő szólt nekem, hogy „Ma a férjem nem tud feljönni és Reinhold a rajzolás menjen a maga 227