A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - Ulrich Attila: Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

Ulrich Attila viszonyításként annyit, hogy a Hegyalja néhány városában 141 házzal bíró személyt érintettek az okkupációk (MOL U et C Fasc 58. No. 9. alapján). De megfoghatatlan például a szepességi városok, mezővárosok nagy részében az érintett lakosság nagysága. Ha a táblázat összesítő adatait vizsgáljuk, önmagában nézve lényegében minden esetben tekintélyes adatsorra bukkanunk. Ha uradalmi szintre vagy az összesítés átlagára bontjuk az adatokat, több esetben cizelláltabb a kép. A jobbágycsaládok kezében összesen 11.893 igavonó ökröt írtak össze, a tehenek száma 10.968, a borjaké (beleértve a tinókat, üszőket, tulkokat) viszonylag kevés 3993, összesen 26.854 db szarvasmarha. Kicsi viszont a lovak száma (3904), ami a lótenyésztés háttérbe szorulását mutatja. Erőteljesebb lótenyésztést inkább a hegyvidékeken találunk, az Alföld felé haladva csökken a népszerűsége. Három uradalom - Késmárk, Savnik, Szepes - adta a teljes lóállomány egyharmadát. Sokkal jobb az arány, ha a sertésállományt vizsgáljuk. Az összesen 15.399 darab sertés mutatja, valójában milyen nagy hagyománya volt a jobbágycsaládoknál a sertéstartásnak. A juhok (és kecskék) magas száma-25.624 - nem annyira az elterjedtséget, sokkal inkább a tenyésztés jellegéből fakadó különbséget mutatja. Balog, Szepes, Késmárk, Savnik uradalmaiban több, mint 10.000 juh legelt, a koncentráció tehát ez esetben is kimutatható. Magasnak minősül a méhcsaládok adata (2282), figyelembe véve a méhek szaporításában (rajoztatás), illetve a tartásában rejlő veszélyeket. Meglepően jónak mutatkoznak a jobbágyi szőlőbirtoklás mutatói, mivel ezek a birtokocskák döntő többségükben a Hegyalján kívülre estek. A 1081,5 szőlő jobbágyi birtoklása azért is meglepő adat, mert olyan helyeken mutatja meg a növény előfordulását, ahol ma már nem találjuk meg. Másrészt az előállított borok, még ha 1-2 hordós bevételt eredményeztek is, egyrészt italt, másrészt kereskedelmi lehetőséget biztosítottak a jobbágyok számára. Szintén kiemelkedően nagy számnak gondoljuk az elkobzott 1589 7/8-ad telket, amelyben nem szerepelnek a mezővárosi és szabad királyi városi adatok. Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a Magyar Királyság északi-északkeleti vidékén az elkobzások jelentős számú népességet érintettek. A jobbágyi állatállomány ugyan egyenetlenül oszlott el, de a hódoltsági peremvidékkel határos régiókon kívül a termelőerő szintje kiegyensúlyozott. Az adatok rámutatnak egy igen fontos összetevőre. A jobbágycsaládok számához képest alacsony az igavonó ökrök aránya, így biztosra vehető az igaerővel történő robot válsága. A robotoltatás legfontosabb elemét képező forma, amely a szántással, forgatással, szekerezéssel lényegében a termelés keretét adta meg, elégtelennek tűnik a kihasított majorságok müvelésére. A kézi robot biztosítása ez esetben nem fedezi és nem is helyettesíti az igás formát. Ez a majorsági gazdálkodás válságát vetíti előre, ami a termelékenységben is megmutatkozott. Az általunk mért (mérhető) vetéseredmények háromszoros mennyisége átlagban igen szerény értéknek tekinthető. A hagyományos roboton alapuló majorsági termelés depressziója, a földbirtokosok, a nemesség társadalmi pozicionálsának válságát vetíti előre, amelynek egyik lehetséges eleme a társadalom fejlődésének megrekedése lehet. Ennek szintén jele a túlzott robotnap-követelés, ami jó néhány uradalomban megtalálható, ugyanis a termelést csak úgy tudták biztosítani, ha a jobbágyoktól erőn felüli ingyenmunkát követeltek. A kiútkeresés, illetve a földesúri bevételnövelés eszköze a haszonvételekből származó produktumok jobb kihasználása lehetett, legyen szó akár ipari, akár mezőgazdasági tevékenységről. Esetünkben - ahogy láthattuk - külön kategóriát képviseltek a szőlőbirtokos-nemesek, akik egy modernebb gazdálkodási formából húzták busás hasznukat. Az uradalmak vizsgálatánál a válságjelei az összesített adatokból érzékelhetők. Megvizsgálva a jobbágytelek, illetve a jobbágyi családfők száma alapján a legnagyobbakat, arra a következtetésrejuthatunk, hogy semmiféle arányos összefüggés nincs a két adatsor között. Ez pedig felveti azt a fontos problémát, hogy a nagy telekkel, de kevés jobbágycsaláddal gazdálkodó uradalom hogyan 194