A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - Ulrich Attila: Jobbágyi adózás és társadalom a Szepesi Kamara területén 1670-73 között

Ulrich Attila is. Ebben az esetben szintén felhívjuk a figyelmet az összeírások pontatlanságára, az összeírok hanyagságára, ami több esetben felszínre került. A források vizsgálata megerősítette, hogy a korabeli feudális kategóriák sokszor nem tudtak mit kezdeni az ettől eltérő életet élő elemekkel. A szigorú feudális kategória telkes jobbágyokat, zselléreket, szabadosokat, inskripciósokat nevezett meg fő kategóriaként. Jól látható, hogy nem voltak felkészülve a jobbágyi nagycsaládban élő megsokszorozódott felnőtt férfi munkaerő kategorizálására, a földdel és igavonó állatokkal rendelkező zsellérek termelőerő szerinti csoportosítására. A kérdésünk ezzel kapcsolatban az: ténylegesen hogyan teljesítették kötelezettségüket a jobbágyi nagycsaládban élők, aminek nyomát lépten-nyomon megtaláljuk a forrásokban. Az EKV (Egy Kenyéren Valók) megjelöléssel illetett famíliákat vagy a fő adózó neve mellett vagy a jobbágyfiak rubrikában megjelölt felnőtt férfiakat, rokonokat hogyan érintette az adózás? Egy családnak számítottak vagy a jobbágytelken élő minden családfő külön adózott? Ez utóbbira igen elenyésző menynyiségü példát találtunk, az összeírások döntő többsége említést sem tett erről a - földesúr szemszögéből esetlegesen bevétel kiesést hozó - családi képződményről. Egy másik fontos probléma - ahogy jeleztük - a zsellérkategóriák megállapítása köré csoportosul. Elvileg a zsellér, mint fogalom a jobbágytelekkel (így külső földdel), esetleg igavonó ökrökkel nem rendelkező réteget jelentette. Ezt a kategóriát a források igen sok helyen törték át. Valójában zsellér kategóriába sorolhatók azok, akiknek házuk után külső föld is járt, jobbágy módjára robotoltak vagy taksával tartoztak és természetesen igavonó állataik is voltak? Valójában zsellér-e az az iparos, akit az összeírok - ha a jobbágyok értékét vették alapul - a zsellérekkel azonos kategóriába soroltak? Ugyanakkor a kérdés fordítva is igaz: miért vettek olyan személyt jobbágykategóriába, akinek a telkén kívül egyetlen állata sem volt? A kérdésekre adandó válasz nem egyszerű, további kutatásnak kell tisztáznia ezeknek a különleges kategóriáknak a tényleges eredetét. Most annyit tehetünk, hogy rögzítjük jelenlétüket a társadalomban. A források alapján valószínűsíthető, hogy a jobbágyság bizonyos szintjei között nagy az átjárhatóság. A földesurak elemi érdeke ugyanis a termelő telkes jobbágyok minél nagyobb számának biztosítása lett volna, így nem egyértelmű, vajon ezek a zsellér kategóriában lévő, földdel, igavonó ökrökkel rendelkező személyek éppen a társadalmi felemelkedés előtt álltak-e vagy pont fordítva, éppen a lesüllyedés útjára kerültek? Nem tisztázott az sem, hogy biztosra vehető-e az az általános megállapítás, hogy a töredéktelken élő jobbágyok életkörülményei alapjaiban véve rosszabbak voltak egész telken ülő társaikénál. E tekintetben azonban figyelembe kell vennünk a természeti, a gazdasági és a politikai környezetet. Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a hegyvidéki területen élő, töredéktelken ülő jobbágyság (főleg a Szepességben és Sáros vármegyében) jobb viszonyok között élt az Alföldön lakó, nagy telekkel rendelkező, de instabil körülmények között lévő társainál. Az adózás, a kivetett adó menynyisége, a jobbágyok saját állatállománya ugyanis általában véve jobb az északi megyékben. Igaz ugyan, hogy a telkek után járó föld kevesebb, de az erdő, a vizek, a különböző ipari tevékenységek és a kereskedelem (mezővárosok, szabad királyi városok nagyobb sűrűsége) adta lehetőségek más feltételrendszert teremtettek. Ennek ismeretében úgy véljük: regionális különbséget kell tennünk, figyelembe véve a természeti környezetet, a gazdasági, a kereskedelmi lehetőségeket is. Az Alföld, a Hódoltság, a peremvidék és a viszonylagos nyugalmat élvező hegyvidéki területek összehasonlítása meglepő eredményt hozott. Érdekes módon - bár nem vitatjuk a hódoltsági és peremvidéki jobbágyokra nehezedő adók magasabb arányát - főleg a Hódoltság esetében mintha az ott élő jobbágyság jobb gazdasági körülményei rajzolódnának ki. Az összeírásokból kialakuló kép alapos és körültekintő vizsgálata több újabb lehetőségre hívta fel figyelmünket. Az egyik mindenképpen az összeírások sokszor magas hibalehetősége. Elkészítettük az egyik nagy, 1673 körül záródó (másolt) összeírás összesített adatit a jobbágyi 182