A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Néprajz - Helytörténet, történelem - Mohácsi Endre: Adalékok az 1612. évi események történetéhez
Adalékok az 1612. évi események történetéhez ahol a lázadó szászok Weiss Mihállyal 9 az élükön örömmel fogadták őket (SZILÁGYI 1880. 64.). E hírek hallatán Báthory azonnal sereget toborzott, meghagyta Tarjáni Demeter kapitánynak, hogy a hadra fogható hajdúkat is szedje össze (SZILÁGYI 1880. 64.), és segítséget várt a Királyi Magyarországtól is. Levelet küldött Nagylucsei Dóczi Andrásnak, a szatmári főkapitánynak, amelyben a nagyobb hatás érdekében kisebb-nagyobb túlzásokkal számolt be Ghiczy árulásáról: „Azért azt bizonyosan Írhatjuk kegyelmeteknek, hogy az mi portára küldött követünk Géczy András mind istenét, urát, hazáját elárulta, magunk személyét számtalan hamis vádlásokkal terhelvén császár és az vezérek előtt, de az többi között ezzel kiváltképpen, hogy ez mostani új confoederatiót nem egyéb végre csináltuk az királylyal ő felségével és Magyarországgal, hanem titkon öszvekötöttem magamat az királylyal őfelségével és az confoederatus országokkal az török ellen. " (SZILÁGYI 1880. 233.) Báthory hadba hívó szavára a hajdúk csapot-papot hátrahagyva indultak Erdélybe a biztosabb kereseti lehetőség reményében. Bár a tőle elpártolt Nagy András csak később tért vissza a fejedelem hűségére, sikerült egy ütőképes hadat kiállítania és a védekezésre felkészülnie. Azt gondolhatjuk, hogy milyen volt a politikai hangulat Erdélyben a háborúra való készülődések miatt. Viszont Szatmárban, Szabolcsban, Máramarosban máshogy élhette meg ugyanezt a kor embere. Az első reakció a hangos öröm volt, mert a hajdúk elvonulása után megszűnt az általuk lassan meghonosodni látszó pusztítás, zűrzavar. A háttérben viszont lázas készülődés folyt. Gimesi Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány és Nagylucsei Dóczy András előrelátóan felkészültek az esetleges hajdú vagy erdélyi betörésekre. Az alább közölt levél ezekben a napokban íródott és hűen tükrözi a helyzet kilátástalanságát, amelyben a Királyi Magyarország keleti vármegyéinek volt része: „A K(egyelme)d levelét meghozák énnékem, kiből megértettem mely vesződése vagyon itt az kétszáz hitvány gyaloggal az kik Kállóban voltak, azok ugyan el is oszlottak három százan és Báthorihoz is mentek, bennek jó gyalog volna de nem veheti ember hasznukat, hogy ilyen pártütők. Az Kun László 1" uram lovassi kellenek, mert sokával vagyon immár az Rákóczi hada, azokkal kell supplealnunkfi én uram ad 3 july Tokajba megyek, ha Isten egészségemet adja. Kis Lukács 12 uramat is elviszem, vele Kun László uram valami közhelybe jönnek Kálló és Szatmár között, oda megyen megmustrálván ő kellő pénzt ad nekik, csak maradjanak cons tanter az hívségbe és jó szerrel legyenek. Az hadakat által szállitnám Tokajnál elsőbe. Rakamaznál szállunk táborba 5 vagy 6 july ha Isten engedi, azért K(egyelme)d is az túl az Tiszán való vármegyékkel legyen készen, hogy mind együtt oda jöhessen mellénk a hova K(egyelmedne)k megírjuk, csak addig ne jönne vissza az hajdú míg által költözünk az Tiszán, az után készen várjuk őket, ha eljönnek. Az ott való vitézek fizetésére ... ők gondja vagyon, az gyalognak hó pénzeket ma megküldte. Ötven szál kopjánál többet K(egyelmedne)k nem küldhettem, mert itt sincsen. Itt most semmi egyéb hírünk nincsen, csak az oláhok meg ne csökkenjenek dolgukba, mert ha késnek mind török, tatár megsegíti Báthorit Váradért. Király ő felségének meg írtam, hogy kész hadai legyenek, mert ki tudja, mint érhetik az dolog. Ezeknek utána éltesse Isten K(egyelme)det jó egészségben. Datu. Cassau 25 Junii AD. 1612. Comes Sigis(mundus) Forgach Palatínus Uram ma ebéden nálam leszen" (MOL El73) A hathatós török segítség nélkül Ghiczy ügye a háttérbe szorult. De a brassóiakkal szövetkezett hajdúvezér tovább folytatta egyenlőtlen harcát, oldalán Weiss Mihállyal. Erejüket túlbecsülve 9 Weiss Mihály (1569-1612) Brassó város főbírája volt 1612-ben, amikor Báthory Gábor központosító politikájával a szászok önállóságát veszélyeztette. 161 l-ben szövetségre lépett Radul Serbannal a fejedelem megbuktatására. 1 0 Későbbi szatmári kapitány 1619—1629-ig (Pálffy Géza nyomán). 1 1 Lat. kiegészít, pótol. 1 2 Kamarai pénztárnok és fizetőember (Urbáriumok XVI-XVII. század, MOL forráskiadványok 1959.). 173