A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Néprajz - D. Rácz Magdolna: Adatok az Észak-Tiszántúl ünnepi táplálkozásához

Adatok az Észak-Tiszántúl ünnepi táplálkozásához Este az asztalt szépen megterítették. Az abrosz alá tettek egy kevés búzát, árpát, rozsot. Ezt mustármagnak mondták. Másnap a szülő átküldte a gyereket a szomszédba mustármagért. A szomszédasszony a gyereket egy pálcával meglegyintette, hogy egészséges legyen. Körbe az asztalon vagy a szoba padlójára szalmát hintettek szét, amely egész ünnepen ott volt, mert a kis Jézus szalmán született. Almát, diót tettek az asztalra. Az almát annyi fele vágták, ahányan az asztal körül ültek. Közösen fogyasztották el, hogy ha valamelyikük eltéved, az hazataláljon (vö. SCHWALM 1989. 466.). Az asztalon mindig volt egy egész kalács. Étkezés előtt egy pohár pálinkával kellemes ünnepeket kívántak egymásnak. A vacsora ekkor már megegyezett a más ünnepeken fogyasztott ételekkel. Karácsony napján csigaleves, főtt hús, pörkölt, oldalas, hurka, kolbász került az asztalra. A tirpák családoknál ilyenkor az év közben piacra szánt, ezért ritkán fogyasztott sült pulyka, kacsa, kövér liba szerepelt az ételek sorában (BODNÁR 1999. 28.). Erre az alkalomra mákos és diós kalácsot sütöttek. Az idősebbek emlékeznek a kölessel vagy káposztával töltött bütös bélesre, s a karácsonyi lekváros, diós, mákos kiflire. Szokás volt ilyenkor sült tököt enni: „Tököt együnk, bécsi tököt, akkor lesz sok pénzünk!" - mondták.(BIM adattár 60-82/121 N). 2. Szilveszter, újév, vízkereszt, farsang Szilveszterkor a katolikusok böjtöltek, halat vacsoráztak. Ma már fasírtot, virslit esznek. Aporligeten úgy tartották, hogy ha az új év az asztalt üresen találja, rossz esztendő köszönt a családra. Ezért sült disznóhúst és süteményt fogyasztottak. Volt olyan falu, ahol ilyenkor húzták a lányok az aranyvizet (ld. előbb!). A tirpákok viszont táncos mulatságot rendeztek, malacot sütöttek, disznótorost ettek (BODNÁR 1999. 29.). Gyakori volt ezen az estén a kolompolás. A gyerekek nagy zajt csapva járták a falut és kiabáltak: „Akinek van három jánya, hajcsa ki a szűzgulyára!" Újév reggelén elmentek a templomba. Az ebéd a karácsonyihoz hasonlóan bőséges volt, hogy egész évben úgy legyen. Az újévi kalácsot már karácsonykor megsütötték, gazdagon töltötték (BIM adattár 44-71/237 N). Szívesen főztek lencsét, vagy pattogatott kukoricát ettek, hogy az új esztendőben sok pénzük legyen. Babot nem főztek, nehogy kelésesek legyenek. Szárnyast nem volt szabad főzni, mert az elhajtja a szerencsét, pénzt sem adtak ki a házból, mert akkor egész évben kevés lett volna belőle. Vízkeresztkor több helyen kocsonyát főztek. Farsangra fánkot, kőtt palacsintát, ,futó" (sima) palacsintát és töltött palacsintát készítettek. Ez úgy készült, hogy a rizst tejben megfőzték és a kőtt palacsintába töltötték. A farsangi köszöntgetőket ezzel kínálták meg. Hamvazószerdán a templomba mentek a katolikusok, csütörtökön pedig beállt a böjt. Nagyböjtben - akárcsak a környező vidékek lakói - olajjal, vajjal, tejjel készült ételeket fogyasztottak (vö. VARGA 1993. 169-170.). Olajos kenyér, vajas kenyér és sok hal: a zsírtalan ételek hétfőn, szerdán és pénteken kerültek az asztalra. Nagyböjt első vasárnapjának neve: „húshagyó", ekkor tyúkot és káposztát főztek (BIM adattár 44-71/267 N, 44-71/268 N). Böjt utolsó napja „vajhagyó" volt. Olajütőről több helyről tudunk. A napraforgót lehajalták, darálták. Liszt lett belőle. Ezt présbe tették, kisajtolták belőle az olajat. Ami visszamaradt, az olajpogácsa. Ezt vízben kiáztatták, és az állatoknak adták. 3. Húsvét Nagypénteken a katolikusok éjfélig semmit sem ehettek, ez volt a legszigorúbb böjti nap. Ezt a reformátusok és az evangélikusok is betartották, leggyakrabban pattogatott kukoricát és bobájkát ettek (BODNÁR 1999. 29.). A beregi Tiszaháton ciberét és bobájkát fogyasztottak, és 165