A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén
Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén Legtöbbször az előkerülő kerámiaanyag segítségével határozható meg az objektumok kora. Ez a helyzet az őriszentpéteri, zentai vagy a pókaszepetki kemencék esetében. A cserepek azonban gyakran igen tág időhatárokat adnak meg (Békéscsaba, Bajna). Néha még ez a szerény datáló anyag is hiányzik, ilyenkor közvetett úton lehet csak az égető korát meghatározni (Tiszalök). Ez a „becslés" néha száz-kétszáz évet is felölelhet (Doboz). Az újkorban szerencsés esetben írásos forrással rendelkezhetünk (Szegvár). A természettudományos vizsgálatok megkönnyítik a kormeghatározást. Ez alapján keltezték a csongrádi egyik kemencét a XIII. század második felétől - a XIV. század első feléig terjedő időszakra. Ez elég tág meghatározásnak tűnik, azonban még mindig sokatmondóbb, mintha nem lenne semmiféle kiindulópontunk. Ez az eredmény szolgált alapul a már korábban előkerült kemencék datálásához. Ilyen vizsgálatra került sor a Zsigmond téri feltárások esetében is, s derült ki, hogy a gyártás a XVII. század második fele és a XVIII. század közé tehető. 2 8 A kérdésben nem segítenek eligazodni a külföldi példák sem. Ennek több oka van. Egyrészt a már említett különbségek a hazai és a külföldi anyag között, másrészt a nyugat-európai kemencék között igen kevés valódi téglaégetőt találunk. Többségük padlótégla és/vagy tetőcserép égetésre specializálódott, s ezekből mennyiségileg kevesebb kellett. A kemencék felépítése is igen sematikus: két vagy háromcsatornás kemencék, ahol a csatornák a hosszanti oldallal párhuzamosan futnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a jól bevált alaptípusok kialakítása után a kemencék felépítésében hosszú ideig nem történt szinte semmi változás. Tanulmányában Lőrinczy Gábor is foglalkozott a kemencék korával. A témával kapcsolatos véleményét itt idézem: „Legkorábbinak tartható a Doboz-Faluhelyen megfigyelt téglaégető hely. Feltehetően a 11. században épített templomhoz szükséges téglát égették itt. Korai időszakra, a 11-12. századra keltezhetőek a Gyula-szeregyházi kemencék. Időben ezeket követi a dömösi és a hetényi kemencék használata a 12-13. században. A 13. századra datálható a pókaszepetki és a csongrádi, valamint feltételesen a tiszalöki kemencék működése. A 13-14. század tájára keltezhető a zentai kemence, míg a két legkésőbbi és egyben a legnagyobb alapterületű kemence az őriszentpéteri és a békéscsabai. Ez utóbbiak működése a 15-16. század fordulójára tehető. " (LŐRINCZY 1989/90. 117.) Az idézett véleménnyel csak részben tudok egyetérteni: nézetem szerint a fenti kormeghatározások nem egészen pontosak. A dobozi kemencét Kovalovszki Júlia a templom építésével hozta összefüggésbe. Bizonytalannak mutatkozott azonban a templom korának meghatározásánál, mivel feltárásakor semmilyen kormeghatározó anyag nem került elő. Ezért az alaprajzból próbált kiindulni. Ez azonban elég tág időhatárt eredményezett: a XI—XIII. század közötti időszakot vette számításba. A téglaméretek alapján a korai keltezésre hajlott (KOVALOVSZKI 1986. 112.). Ez azonban a középkori téglák feldolgozatlanságát ismerve, meglehetősen szubjektív. 2 9 A dömösi kemencéket feltárójuk a XIV. századra - esetleg kissé korábbra - helyezte. „ The trefoil roofing tiles found here suggest the 14th century; it is, however that the kilns started working earlier than that... " (GEREVICH 1983. 408.). A békéscsabai kemence a XIV XVI. századra keltezhető (LŐRINCZY 1989/90. 170.), ami pedig jóval tágabb kormeghatározás, mint az idézett „15-16. század fordulója". 3 0 Összegzésképpen megállapítható, hogy a kemencék időrendi besorolása korhatározó leletek hiányában meglehetősen bizonytalan. Egy-két szerencsés objektum esetében jelentősen szűkíteni 2 8 Az eredménnyel kapcsolatos kételyeimet a fentiekben már megfogalmaztam. 2 9 A téglák méretének esetleges időbeli (talán helyi variációk is) változásait még nem is vettem figyelembe. 3 0 A kemence korára vonatkozólag ld. még SZATMÁRI 1998. 173.! 143
