A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról

Csajághy György A korábban vizsgált, megszólaltatható avar sípok skálái eltérőnek mutatkoztak. Az első kísérletet még Bartha Dénes végezte a jánoshidai síppal talán 1933-ban.

1

0 Barthának az avar síppal és ennek rokonhangszereivel kapcsolatos alapmunkája sok tekintetben irányadó, noha a jánoshidai hangszer általa megállapított hangsora kétségkívül téves. A hangszer 5 lyukú szárának részben kromatikus(!) hangsorában (/*[+], a'[-], a'[+], b'\_+], A'[+]) két a' hangot jelzett, míg a másikon hangsort írt le (BARTHA 1934. 25-32, 99.). Ilyen skálájú hangszer létezése nehezen képzelhető el, hiszen bármely — főképpen korabeli — instrumentumon eleve felesleges egyazon sípszáron(!) a kétféle a' hang, még akkor is, ha az egyik alacsony, a másik pedig magas. Tévedésének több oka van. A két legfontosabb, hogy a megszólaltatási kísérlethez egy múzeumi arab zummara (más jellegű kettős síp) fúvókáit használták fel, valamint a nem egészen világos leírásból úgy tűnik, hogy valamely gépi fúvást alkalmaztak, ebből adódóan az eredmény aligha felel meg a valóságnak. A jánoshidai síp az általam történt vizsgálatakor már igen rossz állapotban volt. A fúváspróbák nyomán több skálavariáns mutatkozott: közülük az egyik némiképp a pentaton felé hajló, míg egy másik g' alapú dúr hexachord (CSAJÁGHY 1998A. 82-83.). Úgy gondolom, hogy ezen értékelhető variánsok közül a hexachord a valószínűbb. A jánoshidai síp előtt a felgyőit állt módomban megvizsgálni. E hangszer esetében - részben Bartha munkájára támaszkodva, részben más jellegű ismereteim nyomán - eleve valamely hétfokú szelvényt tételeztem fel. Mivel ekkor volt először a kezemben ilyen hangszer, a lelet tekintetében gyakorlati tapasztalat hiányában voltam, ebből adódóan többféle - köztük kettős nyelvű - fúvókával is próbálkoztam. A helyzetet bonyolította, hogy erre a sípra téves lyukakat is fúrtak. A fúváspróbák alatt több hangsor szólalt meg. Elsőként kettős nyelvű fúvókával kísérleteztem, s nagy meglepetésemre pentaton skála jött létre. Utóbb a szimpla, felcsapónyelvű („klarinétszerü") fúvókával (különböző irreális, részben kromatikus variáns után) két értékelhető hangsor keletkezett: egy dúr hexachordhoz közelálló, labilisabb skála, valamint egy viszonylag tisztábban megszólaló moll pentaton. Eredeti elképzelésem ellenére ez utóbbit véltem helyesebbnek, feltételezve, hogy az avar kettős sípok közül a hexachord hangsornak tömlővel rendelkező dudák lehettek, míg a pentaton hangsornak talán tömlő nélküli, szájból (direkt módon) megszólaltatott hangszerek voltak. Az avar sípok két eltérő hangsora sokáig valószínűnek tűnt számomra, mert utóbb, a rácalmási zeneszerszám skálája ismét a dúr hexachord felé mutatott (felülről lefelé négy hangot lehetett megszólaltatni: e

2, cF, c

2, h'). Némiképp hasonló eredményt adott a balatonfüzfői hangszer egyik, sérültebb G°bb) szárán, szintén felülről lefelé képezhető bizonytalan néhány hang is (cF, c

2, b

1, a

1). Ugyanakkor a fűzfői síp bal, sikeresebben fújható szárán (felülről lefelé) e

1 körüli (e

1 és f közti) alapra épülő, pentatonhoz közelálló hangsor bontakozott ki. Az alaphang és a skála viszonylagos labilitása a sérülésekből, valamint a hajdan valószínűleg meglévő szaru hangtölcsér (korpusz) hiányából adódott. Az avar kettős sípok esetében a párhuzamosan elhelyezkedő 5:5 lyukrendszerből adódóan, egyazon hangszeren a kétféle hangsor már abszolút elképzelhetetlen. Kivételt képeznek az álláspontom szerint elrontott, a sípszárakon eltérő számú nyílással rendelkező példányok, ahol az 5 lyukú csövön megszólaló skálához képest a másik oldalon ennek egy szelvénye jön létre, a kevesebb nyílásnak megfelelően. Az 5:5 nyílású hangszereknél az eltérő hangsorok előfordulásának ellentmond maga a játéktechnika, hiszen a párhuzamos lyukakat egyidejűleg azonos ujjal fogták be. Több kérdés azonban még mindig eldöntetlen maradt. Esetleg választ adhatna e dilemmára a tatabányai síp, ám ennek vizsgálatához Szatmári Sarolta régész nem járult hozzá." A fűzfői zeneszerszám egyébként tömlő nélküli kettős síp lehetett. Dax Margit régész elmondása szerint a hajdani muzsikus 1

0 A publikáció 1934-ben jelent meg: BARTHA 1934. 1

1 A hangszer - képétől eltekintve - máig publikálatlan. 122