A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról

Csajághy György 0 EPffpTfeg^rahkiVÉ«^

4Wr.if^MBBE* 3. kép A nyíregyházi síp (ifj. Toldi Zoltán felvétele, Pelei Zsuzsa rajza) Fig. 3 The flute from Nyíregyháza (Photo: Zoltán Toldi, drawing: Zsuzsa Pelei) délnyugati sarkában találták, sajnos a közepén kettétörve (3. kép). Formája részben hasábos, részben szabálytalan alakú csöves csont, mely a két vége felé szélesedik. A felső, keskenyebb (befúvó) vég felé ellaposodik, az átellenes vége felé a cső erősebben tágul, a végén ovális átmetszésű. Öszszeillesztett állapotában 215 mm hosszú. A sípszár játszófelületének és hátoldalának szélessége változó, a befúvási végnél 10 mm, az átellenes csővégnél 12,7 mm. A szűkebb (befúvási) csővég belső átmérője 8 mm körül van, az átellenes vég belső átmérője nagyjából 9 mm. Az oldalak szélessége a kidolgozatlanság miatt a csont természetes állapotának megfelelően változik, de 10 mm alatt marad, a szélső értékek: kb. 6 mm és 9,5 mm. A hangszer lyukainak egymástól mért távolságai (a befúvási végtől lefelé): 18,2 mm, 18,5 mm, 19,5 mm, 20,1 mm. A befúvási vég és az első lyuk közti távolság 51,6 mm, a legalsó nyílás és a csővég távolsága 64 mm. A lyukak hosszanti átmérői (a befúvási végtől lefelé) 4 mm, 4 mm, 5 mm, 5 mm, 4 mm. A csont falvastagsága változó, nagyjából l mm, néhol 1 -2 mm közt. A szélső értékek a megmunkálatlan csővégeknél: 0,5 és 2,8 mm (3-5. kép). Az objektumban talált további leletanyag: korong nélkül készített, valamint vonal- és hullámköteg díszes korongolt kerámia, állatcsont, kő, 2 darab csontbogozó. A legfontosabb lelet kétségkívül egy újabb, nyelvsíppal megszólaló avar kori hangszer, mellyel együtt az eddig talált hasonló típusú zeneszerszámok, illetve ezek töredékeinek száma immáron 13-ra bővült. Természetesen egyéb különböző (ajaksípos, fuvola-furulya) típusú jelző stb. sípok is ismeretesek (köztük a közelmúltban Daruszentmiklós határában talált hangszer) (ZOLNAY 1977. 29., CSAJÁGHY 1998A. 22., CSAJÁGHY 1998C. 49., CSAJÁGHY 2010A. 63., 68-70., 119.). Továbbá létezik egy, az átlagostól különböző, ám lehetségesen avar kori, de formájában és anyagában a fentiektől eltérő jellegű nyelvsípos hangszer is (komáromi síp) (CSAJÁGHY-TRUGLY 2005., CSAJÁGHY 20 10A. 83-85.). A sípokról, húros - elsősorban vélhetően pengetős - instrumentumokról, a hajdani sámándobról és az énekes (vokális) zenéről írásos források szólnak, leletek (és ezek alapján készült publikációk) vallanak (

THEOPHYLACTOS SYMOCATTA VI. 9, 1., VII. 15, 1-14. - vö. SZÁDECZKY-KARDOSS 1998. 99., 126., BARTHA 1934., FETTICH 1958. 366-371., KOVRIG 1963. 173175., ZOLNAY 1977. 29-30., 118., FÜLÖP-LENDVAI 1990. 49., KÜRTI-LŐRINCZY 1991. 22., CSAJÁGHY 1996., CSAJÁGHY 1998A, CSAJÁGHY, 1998B., CSAJÁGHY 1998c., CSAJÁGHY 2010A. 45-135.). 114