A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Istvánovits Eszter - Pintye Gábor: Az alföldi Barbaricum mécsesei

Istvánovits Eszter — Pintye Gábor melyek alkalmasak voltak arra, hogy lámpásként használják őket. Ilyen darabot említhetünk például Gyál 7B. lelőhely 291b. objektumból (egy házból). Az edény alján jól kivehető fekete elszíneződés látszik (47. kép).

4

3 Az ún. dák csészéket a legkorábbi időszaktól a hunkorig megtaláljuk. Sajátos jelenség, hogy a Marosszentanna-Csemyahov kultúra erdélyi területein csak a dák csészék mutathatók ki,

4

4 míg ettől keletre feltűnik a cipő alakú mécses is.

4

5 Ez utóbbi esetben talán a szarmata hatással/jelenléttel számolhatunk. Törött edények mécsesként A mécsesnek egy további igen egyszerű formája is létezhetett a szarmata falvak leletei között, nevezetesen az olyan törött edények, melyek törésfelületét körben eldolgozták. Ezek esetében elterjedt az a vélemény, hogy tálként használták tovább őket, de a kisebb példányok mécsesként is funkcionálhattak.

4

6 Ezekben az esetekben a funkció meghatározásánál ismét az égésnyomokra és a természettudományos vizsgálatokra hagyatkozhatunk. A szarmaták mécseseikbe leginkább felolvasztott faggyút tehettek, esetleg gondolhatunk növényi olajra is. Annyi bizonyos, hogy az olaj a Duna-vidéki provinciákba is importként került, így valószínűleg - legalábbis háborús időszakokban - nehezen juthattak hozzá ehhez a luxuscikkhez. A kanócot a néprajzi analógiák alapján kenderből, lenből, kákából vagy gyapjúfűből készíthették (NEUBERGER 1919. 246.). A folyékony faggyúba úgy helyezték bele a lámpabelet, hogy a lámpa végén néhány centiméter hosszan kihúzták. A meggyújtott kanóc megolvasztotta az időközben megdermedt faggyút és folyamatosan beszívta, így biztosítva, hogy a lámpás ne aludjék ki. Ez a primitív világítóeszköz meglehetősen kormozó, kellemetlen szagú füsttel égett. Ha lehetőség nyílik a jövőben az anyagvizsgálatokra, alighanem pontosítani tudjuk a mécsesek használatát is. Annyi bizonyos, hogy az ilyen egyszerű cserépmécsesek rendkívül hosszú ideig használatban voltak: csak a XVIII. században váltotta fel a vas- és rézlemezből készített lámpás (PODÁNYI 1957. 91.). Végezetül megjegyezzük, hogy a mécsesek és füstölők előkerülése nem köthető egyetlen objektumtípushoz: a síroktól a kemence munkagödrökön és az egyszerű terménytároló vermeken át a házakig, árkokig szinte minden régészeti jelenségben előfordulnak. Jelen ismereteink szerint talán az egyetlen tendencia, amely kimutatható, hogy a temetkezések esetében inkább a nőkhöz és gyerekekhez kötődő mellékletről van szó. 4

3 Gulyás Gyöngyi feltárása. A lelőhelyre vonatkozóan ld. ZSOLDOS 2007. 217.! 4

4 Körösfői Zsolt szíves közlése. A Marosszentanna-Csemyahov kultúra dák csészéinek kérdését legutóbb C. Opreanu tárgyalta (OPREANU 1993.). 4

5 Pl.: A Kr. U. III. sz. első felére keltezett koblevói temetőben egy férfi lábánál (SZIMONOVICS 1967. 222., 223., 232., rísz. 11: 3-4.). 4

6 Erre néprajzi analógiák utalnak (FILEP 1980.). 47. kép Gyál 7b. lelőhely 291b. objektum (Fotó: Kalácska Róbert) Fig. 47 Gyál site 7b, feature 291 b (Photo by Róbert Kalácska) 104