Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
Makkay J ános kezdetét hogyan lehetne visszavinni 40-50 évvel, hogy kalandozások kori koponya-temetkezésekről lehessen beszélni (Bálint 1978. 266.). A lényeg ebből a vitából is kiderül: a lélekhittel kapcsolatos mindenféle Dienes-fejtegetések nagyon is az archaeologia témakörébe tartoznak. Másrészt az is nyilvánvaló - legalábbis számomra hogy egy X. századból adatolt pogány szokás tovább élhetett - és tovább is élt! - а XI. századi megkeresztelt, de lélekben még pogány magyarok körében. Másképpen nem lettek volna pogánylázadások, nem élt volna kegyetlen pogány módra Aba Sámuel, nem jött volna Vata, nem ölték volna meg Gellért püspököt és így tovább. A kérdésről felesleges is vitát nyitni, amikor tudjuk, hogy maga Levente herceg pogányként fejezte be életét, és pogány módra temetkezett dédapja, Taksony fejedelem mellé Taksonyban.21 Árpád egykori sírján kívül ez lehetne az a két fejedelmi sír, amelyeket elvileg keresgélni lehetne! Mondjuk valamelyik Varsány-pusztán a Dunától délkeletre haladó homokhátak egyikén-másikán. Taksony falut bizonyára nem véletlenül nevezték el Toxun-Thocsun- Tocsun fejedelemről, és mivel ez a név csak egyetlen egyszer fordul elő a X-XIII. századi személynév-anyagban (Fehértói 2004. 763.),22 kétség sem merülhet fel, hogy sírja - ha még megvan — ott rejtőzik valahol a falu területén. Leventéével együtt! Hacsak nem a Kisalföld északi részén, Galánta közelében.23 Az a kérdés, hogy az ultra Danubium kifejezést hogyan értelmezzük, mivel a Dunántúlról nézve mind Taksony, mind Galánta a Dunán túl fekszik. Kristó Gyula roppant izgalmas cikkben foglalta össze a pogány sírhelyekre vonatkozó korai okleveles adatokat (amelyek sorában nem foglalkozott Levente dédapjának, Árpádnak a sírhelyével24). A tárgyalt helyek között van a Geszteréd község határában keresendő Pogansyer nevű prédium, amely „talán a Geszteréd határában feltárt X. századi fejedelmi sír vidékére ... vonatkozott” (Mező-Németh 1972. 49., Kristó 1981. 22.).25 Levente sírjához párhuzamként kínálkozik egy bizonyos Gunreidi sírja, amely (az 1075-ben kelt garamszentbenedeki oklevél szerint) a feltehetőleg Heves megyei Fizegi víz fölött lévő föld határában azon a dombon volt, ahol az ősök holttestei vannak eltemetve: „exhinc ad sepulturam Gunreidi in monticulo, ubi antiquorum corpora sunt sepulta. ” Kristó szerint nem lehet kizárni, hogy,, Gunreidi egy honfoglalás kori (X. századi) temető közelében temettette el magát” éppen úgy, mint Levente herceg (Kristó 1981. 23.). Gondolva itt Árpád fejedelem sírhelyének bonyolult történetére is, idézem Kristó Gyulát: „Egy-egy ásatás esetleges sikere (amelyhez a pénz mellett jó adag szerencse is szükséges) ” nagy horderejű következtetésekre adna lehetőséget (Kristó 1981. 22.). Pénz, jószerencse, türelem: elegendők lettek volna Árpád sírjának a felkutatására. Vagy kellett volna még valami más is? Igen: elszánás! Dienes arra a megállapításra jutott, hogy az akkoriak hite szerint a koponya volt a lélek igazi foglalata, és magyar anyanyelvűnk erre emlékszik vissza, amikor az ’eszed tokja' vagy az 'eszedfazeka’kifejezéseket használjuk. Mint írta volt, „erről a magyar kutatók tollából sehol sem olvastam” (Dienes 1978a. 171. - Hát?!). A további munka során kétségtelen bizonyossággá érlelődött benne, hogy a honfoglaló magyarságnál is megvolt, élt az Eszak-Eurázsiából oly jól ismert kettőslélek-képzet (Dienes 1978a. 171.). Ami nem nagy csoda, mert a kétféle lélek képzete általánosan ismert jelenség és fogalom a vallástörténetben (Rohde 1925.). 21 SRH 1.344.11—15.: Et quia ipse Leuente catholice non vixit, ideo circa villam Toxun ultra Danubium est spultus, ubi iacere dicitur Toxun avus eius/suus more paganismo. 22 Még Árpád személynév is előfordul néhányszor: 1237-1240-ben egy Árpád nevű udvamokról tudunk, 1309-ből pedig a Szemere nemzetségből való Árpádról (Fehértói 2004. 74.). 23 Helynévként a Pest megyei Taksonyon kívül van (illetve volt) még egy másik Taksony-Tocsun: Galántától délre egy először 1210-1230 között említett Tocsun (Kiss 1988. II. 609.). 24 Levente sírjára lásd Kristó 1981. 26-27. 25 Bóna 1997. 18. oldalon a kép Dienes Istvánt ábrázolja, amikor 1960-ban a geszterédi fejedelmi sír felfedezésének körülményeit tisztázta. Társaságomban, ugyanis a felvételt én készítettem, amiről Bóna természetesen nem tudósított. 58
