Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig

Makkay J ános

Csak ne dicsérd a halált nékem soha, fényes Odüsszeusz,- mondja Akhilleusz árnya - Napszámban szívesebben túrnám másnak a földjét, egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség, mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak

(Odüsszeia 11.488-490.)

Erőtlenek fejedelme vagy a legkönnyebb lét várományosa: ez bizony már a beteljesedett és örökké tartó végzet. Abban azonban biztos vagyok, hogy kedves barátom még most is, és ott is Szent Gellért püspököt követi, aki az egyházi szolgálatra mindig nagy gondot fordított.,Nyári időben az Úr házába jéggel telt edényeket rakatott, s ezekben az Úr vérének átváltoztatásához palackokat őriztek a legjobb borral, amit csak találni lehetett. Mert azt mondta: ‘Amit hittel fogadunk belül, érezzük azt kellemesnek kívül.’”3 Lévén szabolcsi születésű, Pista bizonyára azt a fanyar, savanyú bort - vinum asperum - kedveli ott továbbra is, amelyet Szent István király ajánlott fiának, Imre hercegnek az Intelmekben: Jtt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, ... hanem itassanak meg olykor fanyar [savanyú] borral”4 Az értelmet figyelmessé tevő borral! Akár arról a nyíri vinkóról is szó lehet, amelyet már Árpád legényei is kortyolgathattak (Anonymus cap. 22., 29.), és amelyet Jósa András és Herman Ottó annak idején a Csaronda-ér mellett egy juhásznál iszogatott: jóféle Juhi vízzel” vegyített nyíri vinkó (Jósa 1906. 43.).5

Hogy pontosabban tudjuk, miről is van szó a nyíri vinkó esetében, folyamodjunk Vörösmarty Mihályhoz. Aki először 1845 májusában Deák Ferenc társaságában indult el Zsibóra, a beteg Wesselényi Miklós meglátogatására, és útközben néhány napot időztek Nyírtéten Bónis Sámuel (1810-1879) házában.6 Bónis bizonyítani akarta vendégeinek, hogy a Nyírségben nemcsak „rabvallató” vinkó terem, és vendégeinek kétféle bort kínált: tolcsvait (ahol szőlői voltak) és egy kancsó nyíri homokit. Vörösmarty megkóstolta az utóbbit, és kijelentette: „Víznek zavaros, bornak gyönge. ” (Katona 1999. 370.) Most aztán törhetjük a fejünket, hogy mikor Árpád fejedelem vitézei (Ond, Ketel és Turzol) pogány szokás szerint lovat vágtak, és nagy áldomást csaptak (more paganismo occiso equo pinguissimo magnum aldamas fecerunt) Tárcái későbbi hegyén, vittek-e magukkal maradék tarcali bort a soron következő nyíri lakomára és áldomásra, egy magnum convivium-ха. valahol Tas közelében.

Azt viszont nem hiszem, hogy amikor Szent István király a hozzá látogató Szent Günthert nagyböjtben frissen illatozó sült pávával vendégelte meg (Szegfű 1982. 1076. - további irodalommal), valami savanyú bort kortyolgattak volna hozzá.

Térjünk azonban vissza Dienes Istvánhoz, az árnyakhoz és az aszphodelosz rétekhez! Nemcsak közönséges halandók holt lelkei sétálgatnak azokon, hanem magának a nagy Akhilleusznak és pajtásának, Patroklosznak a pszükhéje is (Odüsszeia 11.539.). Ok ugyan nem Zeusz és az összes olümposzi isten kedvencei, hanem csak Athénáé és Héráé, de alighanem mégis a másik mezőségen - az elüszionin - lenne a helyük. Az Alvilágba kivételes lényként élve lelátogató Odüsszeusz sok hérosszal találkozik, kik már rég szálltak a sírba. A nevezetes halottidéző áldozat (Odüsszeia 10.516-537., 11.23-50.) bemutatása után Odüsszeusz jóhegyű kardjával hessegeti el a gödörbe

3 Szent Gellért püspök Kis Legendájában: Árpád-kori legendák 1983. 69.; SRH II. 474. Szent Gellért püspök Nagy Legendájában: SRH 11.486.

4 SRH 11.620. Jam tempus adest, in quo tibi non semper pultium mollitie, ... sed interdum asperitas tribuenda vini est. ” (Árpád-kori legendák 1983. 55. Szentek 1999.48.)

5 Azt nem sikerült kinyomoznom, mi volt ez a luhi víz.

6 Kossuth Lajos Bónis Sámuelre bízta a Szent Korona menekítését.

46