Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László Még aznap kihallgatást kértem Füleptől, aki a meghökkenését követően maradásra biztatott, kifejtvén, hogy ámbár szabad státusza nincsen, 1971 nyarán Méri István nyugalomba vonulásakor ki fog nevezni. Természetesen egy szavát sem hihettem,19 s nehezen titkolható örömmel mondtam neki az eddigiekért „köszönetét”. Pistától és a középkori osztálybeli kedves kollégáimtól azonban nagyon is fájó szívvel búcsúztam, s évekbe tellett, amíg megszoktam új helyemet. így tehát elkerültem Pista közvetlen környezetéből, s a Régészeti Intézettől kapott feladatoknak igyekeztem megfelelni. Ebbe 1971-ben már sűrű terepi program is belefért, így az Esztergom környéki terepbejárás, a zalakomári, gyula-törökzugi, szabolcs-Petőfi utcai és pilisszentkereszti ásatás is, amelyet közvetlenül követően, az ezúttal 3 hetes magyarhomorogi ásatás utolsó hetén Pista és Attila társaságában én is jelen lehettem.20 A szállítási nehézségek ezúttal is jelentkeztek. A Komádi Vízgazdálkodási Társulat megrendelt teherautója szeptember 7-én (kedden) rendben megérkezett a Magyar Nemzeti Múzeumba, s a felrakodás után - csak egy kísérőhelye lévén - az immár magyar nemzeti múzeumbeli alkalmazott Pálóczi-Horváth Andrással Tiszafüredre ment, de az elmúlt évben használt nagy lakókocsinak nemcsak a világításával volt baj, hanem a vontatórúdját is át kellett kovácsoltatni. Mindezzel nagy sokára végeztek, és csak késő este érkeztek Komádiba, ahol leállították a kocsit, s csak a személyes felszerelést szállították át Magyarhomorogra. Pista vonattal utazott, Komádiban megegyezett a Társulat egyik brigádjának átadásáról, majd Magyarhomorogon az elmúlt évi kényelmetlenségeken okulva a faluban keresett szállást, éspedig új helyen, az Ady Endre utcában, ugyanis Szilágyi Margit néni eladta a megszokott lakhelyünkül szolgáló házát, és Budapestre költözött a fiához. Másnap a társulati autó kivontatta a lakókocsit a lelőhelyre, s a munka az 1970-ben leásott MNM feliratú betoncövekek keresésével kezdődött, amelyeknek csak a fele került elő. Csütörtökön megérkezett Busi György geodéta, aki a terület szintvonalas térképét készítette el, s mivel sírbontás még nem volt, Pista és András neki segített szombaton is, mert az a munkások számára szerződés szerinti szabad szombat volt. András a lászlófalvi ásatásának előkészítésére szombaton hazautazott. Pista Busival dolgozott tovább, aki csak szombat-vasárnap fejezte be a munkát. Szeptember 20-án (hétfőn) Attilával hármasban érkeztünk Komádiba, s onnan busszal jutottunk el Magyarhomorogra. Ebben az évben már nem volt motorkerékpárunk, ezért biciklivel jártunk ki a Kónyadombra. Viszont ottlétem idején az időjárás igen kegyesnek mutatkozott: hideg volt ugyan, de eső nem. Gyakorlatilag ezen a héten végeztük el a kiásott szelvényben a feltáró munkát, s a végén a 401. sír kibontásával az ásatást befejeztük. 14. kép Barabás Lajos ásatási munkás, Dienes István és Kovács László (1971) 19 Ezt nagyon is jól tettem, nemcsak az életem későbbi alakulása miatt, hanem sokkal inkább azért, mert 1971 januárjával kinevezte kedves évfolyam- és munkatársamat, Lovag Zsuzsát, valamint meglepetésemre Pálóczi-Horváth Andrást is. Státusz tehát akadt! 20 1 971. szeptember 7-24.: TUKUFA 20 000 Ft, 4 munkás (16 Ft órabér), 391—401. sír. Kettőnkön kívüli résztvevő volt Pálóczi-Horváth András, Bánó Attila rajzoló és Busi György geodéta. Érdekes, hogy Attila jelenlétéről a rövid ásatási jelentésben s a naplóban sincs említés (Dienes 1972.). 36
