Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Természettudomány - Legány András: Alföldi erdőfragmentumok madáregyütteseinek vizsgálata, különös tekintettel az élőhely sajátosságaira
Alföldi erdőfragmentumok madáregyütteseinek vizsgálata Értékelés A kapott adatok - 41 fészkelő faj, 539 fészkelő pár, 2,997 diverzitás - indokolják a kérdést, hogy mi befolyásolja az egyes fragmentumok madáregyütteseinek kialakulását. Az élőhely mely tényezői a meghatározóak? Ennek tisztázására végeztünk korrelációs analízist, melynek során elemeztük a terület nagyságának, alakjának, fafaj összetételének, kerület-terület arányának, az 1 méter magasságban mért fatörzs vastagságnak, a legközelebbi erdő távolságának, a 800 méter sugarú körben levő fasor hosszának a lehetséges hatását és összefüggését a madáregyüttes összetételével és nagyságával. Az erdőfragmentumok nagysága és a fajok száma között szignifikáns összefüggést találtunk (r=0,767, p<0,001, n= 5). Hasonló eredményhez jutottunk a fészkelő párokat illetően is (r=0,781, p<0,001, n=25). A terület növekedésével nőtt a fajok és párok száma. Az ültetvények kerületének hatását a terület-kerület arány hatásának elemzésével végeztük el, ahol a fentiekkel ellentétben azt tapasztaltuk, hogy nem befolyásolja a fajok és párok számát. A fajok esetében (r=0,642, p>0,l, n=25), míg a párok esetében (r=0,536, p>0,05, n=5). Tehát szignifikáns összefüggést nem találtunk, sőt azt tapasztaltuk, hogy minél nagyobb a kerület a területhez viszonyítva, annál kevesebb a fajok és párok száma. Tehát az igen kicsi területű, de ennél fogva viszonylag nagy kerületű, valamint a keskeny, hosszú erdőültetvények nem kedveznek a nagyobb madáregyüttesek kialakulásának. Vizsgálva az erdőültetvények fafaj összetételének hatását először pozitív korrelációt kaptunk. A fajok esetében a p=0,006, a pároknál pedig p=0,048, tehát a pozitív korreláció szignifikánsnak bizonyult. Ha azonban kivettük az elemzésből a 10 hektár feletti, cserjével rendelkező elegyes erőket, abban az esetben már nem találtunk összefüggést, ahol a fészkelő fajok esetében a p=0,07, a pároknál pedig p=0,1. Tehát ebben az esetben is a terület nagysága volt a befolyásoló, a meghatározó tényező. Úgy tűnik, hogy a fafaj összetétel nincs befolyással a fajok és párok számára. Az 1 méteren mért fatörzs vastagság és az avifauna közti összefüggés szintén nem bizonyult pozitívnak. A statisztikai elemzés a fajok esetében p=0,l, a fészkelő pároknál pedig p=0,19 szignifikancia értéket mutatott. Pedig arra számítottam, hogy az összefüggés pozitív lesz, mert minél több a vastag fa, annál nagyobb a valószínűsége az odúlakók megtelepedésének, és ezen keresztül a fauna gazdagodásának. A vizsgálat szerint az erdő alakja sincs befolyással a fajok és párok számára. A szignifikancia értékek itt az alábbi módon alakultak: fajoknál p=0,08, a pároknál pedig p=0,29. Nem befolyásolja az erdőfoltok madárállományát a szomszédos erdőfolt közelsége sem. Ugyanis a számítások során a szignifikancia értékek a fajoknál p=0,87, a párok esetében pedig p=0,44 értékű volt. Ezzel szemben a 800 méter sugarú körben előforduló fasorok hossza a korrelációs számítások szerint befolyással van a madárállományra. A fészkelő fajok számára nincs hatással, a p=0,17, míg a fészkelő párok esetében igen, mert p<0,001 értéket kaptunk. Az utóbbi esetben szignifikáns az összefüggés. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a fában szegény területeken - mint amilyen az Alföld - az erdőtelepítések lehetőleg nagyobb területeken, minimum 8-10 hektáron ideálisak, mert ennél a nagyságnál már viszonylag jelentős számú madárfaj megtelepedésére számíthatunk, mely magas pár számmal is párosul. Fontosak az utakat, dűlőket kísérő fasorok, amelyek nem csupán fészkelőhelyet jelentenek az erdei madarak számára, de közlekedési útvonalat is biztosítanak, és így hozzájárulhatnak az egyes erdőfoltok jobb betelepüléséhez. E fasorok madártani jelentőségét és fontosságát már egy korábbi munkám során is vizsgáltam és hangsúlyoztam (Legány 1991.). 381
