Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak
Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak- 2007: Csillagruhámba öltözöm! (Borsodi kalászolás 5.) II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc. írásai, mint azt már említettem, sokféle műfaj szülöttei. Vannak közöttük aforizmák, versek, haikuk, novellák, műfordítások, esszék, nyelvi elemzések, előadások, pedagógiai írások, de nem hagyják hidegen a közélet eseményei sem. Novelláinak ízes nyelvezete, a lélek mélyének rezdüléseit érzékenyen feltáró megfigyelései, az életből ellesett drámai pillanatok móriczi mélysége magukkal ragadják olvasóját. Ezeket a novellákat a téma és a stílus változatossága jellemzi. Az egyszerű parasztember világa, a katonasors, az írói megmérettetés keserű arcul csapottsága, a női és gyermeki lélek kifürkészhetetlensége adják a müvek témáját, ezek gondosan felfűzött sora csillantja meg szépírói tehetségét (Rácz 2006.). Füle Sándor ny. főiskolai tanár így ír róluk: „Az egyes novellák elolvasását nem tudtam megszakítani. Az volt a benyomásom, hogy egy már klasszikusnak ítélt magyar író írásait olvasom. A leírtak mély emberi és erkölcsi tartalma fontos tanulságok levonására késztet.” (Füle 2006. 187.) Költészetéről Rideg István irodalomtörténész így vélekedik: ,JJalászi Aladár költészete nem lázadó, forradalmár nyelvújító, hanem megtartó purista. Fürkésző, vizsgálódó, mérlegelő, minősítő, látó költőemberként sokoldalú műveltséggel, mindenes türelemmel alkotja szép verseit. Tágra, hatalmasra tárja maga körül a horizontot; ellentmondásos, korszakokat váltó világunkban is ragaszkodni mer és tud az alapvető értékekhez; a tavaszi természetes és emberi megújuláshoz, az anya-Tiszához, egy vén körtefához, a tavi élethez, a tevő — cselekvő szándékokhoz, az ádámi dachoz, a kényszerűség és lehetőség kettősségéhez. Tud ámulni, ujjongani, évődni, kérni, könyörögni, követelni. Van öröme, humora. Azt az életet próbálja megélni, ami csak a felelős értelmiséginek adatott meg. A nagy elődök, Petőfi Sándor, Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor stb. nyomdokain haladva stabil értékrendet alakított ki magának, amelynek fix etalonja, állandó, végleges és biztos mértéke a humánum, az egyetemesen emberi. Kiküzdött személyiségét nem hagyja kiüresiteni az egyre erősebben globalizálódó világunkban sem...” (Rideg 2009. 668.) Merengés A nap lement, a jó hold is fogytán, borongó csillagarc tükröt keres a lomha felhő tiszta ablakán - sugár kötélen ringva függ az est. Behúnyt szemembe szúrva ég e fény. Lebegve tétován feléd megyek, nem állhatnak közénk magas hegyek, folyón is átvezetsz, te tünemény. Múltunk felé kanyargó útra lelsz, hiába szólok, várj meg, nem felelsz. Felhők fölé is szállók utánad, hol földereng szerelmes ifjúság, közös fánkról fürtös virágú ág... A fényed vesd reánk, ne az árnyad. 351
