Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak
Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak Halászi Aladár életútja D. Rácz Magdolna Egyedülálló életmű gyűjteménnyel gyarapodott a nyíregyházi Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteménye. Halászi Aladár tanár-író, aki 2009-ben ünnepelte 40 éves írói jubileumát, személyesen tisztelte meg a gyűjteményt kéziratai átadásával. Halászi Aladár tanár úr neve nem ismeretlen az irodalmat kedvelő, a nyelvészet iránt érdeklődő vagy éppen a pedagógiában jártas olvasóközönség körében. Szűkebb hazájában, Tiszaújvárosban ma is hetente olvashatják publicisztikai írásait a helyi Krónikában az érdeklődők. Nem csupán író ő, hanem elsősorban nagyszerű ember, aki minden általa fontosnak tartott területen teljes szívvel, odaadással állja meg a helyét. Rövid ismeretségünk során, egy művelt, széles látókörű, szerény embert, pedagógustársként a szakmát legmagasabb szinten, őszinte hittel művelő kollégát ismertem meg, írásai alapján pedig egy minden műfajban járatos, lebilincselő stílusú, humoros, hiteles művészt. Bár a szomszéd megyében élte le élete nagy részét, mégis ezer szál köti Szabolcshoz. Nem véletlen, hogy Jöjjön el a mi országunk! című kötetét e szavakkal ajánlotta: „A nyíregyházi Jósa András Múzeumnak tisztelgésül, szeretettel és barátsággal egy duplán szabolcsi szerzőtől A szójáték tudatos, hisz önéletrajzában ő maga vall erről: „Szabolcson, a Szent László járta faluban, a Földvár tövében születtem 1940-ben április 26-án. Szüleim egyszerű, szegény emberek voltak az ötgyermekes családjukkal. Anyám termelőszövetkezeti dolgozóként, apám, mint vasúti pályamunkás ment nyugdíjba. Ma már nem élnek.''' (Halászi 1998. 1.) Az elemi iskolát szülőfalujában végezte. Tanárai felfigyeltek tehetségére, és rábeszélték a szülőket a gyermek taníttatására, ami nem kevés áldozattal járt. Tokajban, ahol középiskolás éveit töltötte, az olvasás, a humán tudományok, a sakk és az atlétika érdekelték leginkább. 1958-ban érettségizett. Ezt követően nővére hívására költözött az akkor születő városba, Tiszaszederkénybe, a mai Tiszaújvárosba. Az erőműben dolgozott műszerésztanulóként. Ám a tudományok jobban vonzották, így beiratkozott Sárospatakon az 1959-ben induló felsőfokú tanítóképzőbe, ahol 1962-ben fejezte be tanulmányait. Ezt követően Sátoraljaújhelyen volt egy fél évig tanítási gyakorlaton. Mivel ez az iskola nem biztosított munkahelyet, így Mezőcsáton vállalt állást 1962 nyarától 1969 nyaráig. Közben Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-pedagógia szakán szerzett diplomát. 1969-ben telepedett le Leninvárosban (Tiszaújvárosban), ahol a 3. számú Általános Iskola igazgatóhelyettese lett. Itt dolgozott 1974-ig. Ebben az évben a helyi középiskolai diákotthonban vállalt munkát nevelőtanárként. Ettől az időtől kezdődően a középiskolában is tanított, továbbá az előző iskolában működő dolgozók esti technikumában, annak megszűnéséig. 1988-ig dolgozott főállású nevelőtanárként, majd a Kun Béla (ma Eötvös József) Gimnázium és Ipari Szakközépiskola NyJAMÉ LII. 2010. 349-359. 349
