Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Művészettörténet - Terdik Szilveszter: A krasznabélteki és az erdődi templom újjáépítése a XVIII. században
Terdik Szilveszter Valószínűleg ugyancsak Drágfi Bertalan építtethette a templom északi oldalához sírkápolnájukat. Balogh Jolán a Drágfi Bertalan haláláról szóló, Károlyi Sándor által a várban is kiíratott mondatot egyszerűen a főúr sírfelirataként kezeli (,rAnno 1501 Említett Emlékezetű Drágfi / Bertalan, Erdélyi Vajda Szent Demeter napján / ötven négy esztendős korában ez Világbul / Istenessen ki múlt.”),34 noha ez inkább csak egy, a „családi krónikából” származó tudósítás. Drágfi János a már idézett 1524-es végrendeletében mind a templomot, mind a kápolnát említi, ekkor mind a kettő számára sokféle javadalmat hagyott, sőt még egy kápláni állást is alapított (Hegedüs-Papp 1991. 95.). Az egy hétre megszabva rögzített miserendet viszont majd csak 1526-ban tisztázta, és talán azért alapított még egy kápláni állást megfelelő javadalmakkal ellátva, nehogy a kívánt liturgikus rend végzése csorbát szenvedjen.35 36 Gazdagon fel lehetett szerelve a templom, amelyet a kálvini reformáció bevezetésén túl Erdőd ostroma alatt is megtépáztak. Istvánffy írja, hogy a Drágfiak síremlékeit még az ostrom előtt - miután a császáriak már átvették a várat — két német katona megkísérelte kifosztani: ,fivendy bemenvén az templomban két német vitézeket, kik az Drágffyak temetségeket, felszaggatván az márvány köveket, gazdag nyereség, melyek benne lenni vélnek vala, kereséséért istentelen kezekkel felnyitották vala...", akiket a kapitány példásan megbüntetett (Istvánffy 372.). A török ostromlókat már nem volt kinek kordában tartania, valószínűleg ekkor semmisülhettek meg véglegesen a díszes síremlékek (az 1565-ös ostromokról: Terdik 2008. 242-243.). Károlyi Sándor, aki a XVIII. század elején szerezte meg teljesen a birokot (Terdik 2008. 244.), 1723-ban elérte, hogy a frissen érkezett svábok és a református magyarok közösen használják a templomot, méghozzá úgy, hogy a templom sekrestyéjéből és oldalkápolnájából alakíttatott ki előbbiek számára misézőhelyet. így ír erről a Providentia Deiben: „...Nagy Erdőd Várossában, Nagy Szatthmár Vármegyében, az előtt nevezetes Drachfi famíliának s az után következett Fejedelmeknek városában lévő Nagy Öreg Templom, az időknek mostohasága és az háborúknak hosszas voltára, írásomnak kezdetiben bőven deciaráit változásokra nézve az Helvéczia confession lévő kálvinista Atyafiak kezére deveniálván, vala még Istennek kegyelmébül kezemre nem deveniált, sőt már birodalmam alatt is bírták és usuálták, hanem az midőn Anno 1721 és 22 mostani Felséges urunk és N. Ország arculariter comissioja végbe ment volna Super Comissione Religionum, azután placidioribus mediis említett Atyafiakkal, absquello strepitu, bizonyos conditionális assiditorum mellett, az nagy öreg templomot interminaliter nekik cedáltam, hozzá ragasztott filiáliát, az az kis sacellumot, melyben említett Drachfi famíliának exstal apprehendáltam az templom Sacrestiojábul sanctuariumot erigáltattam, az nagy templom felől való kapuját be rakatván, az vár felül való oldalon kiss ajtót vágattam, aztat Istennek szent munkálkodásábul, Szent Fiának, Szent Keresztinak fel találásának napjára, úgy mint pro 3-may, dedikáltam..."716 Az 1729-es latin nyelvű, a plébános javait tisztázó rendeletében azt találjuk, hogy a templommal egy tető alatt lévő kápolnát adta át a katolikusoknak.37 Ugyanebben az évben Károlyi Ferenc 34 Noha tartalmilag biztos, de szó szerint nemigen egyezhet a sírfelirattal (Balogh 1943. 225-226.). 35 Zolnai 1894. 255. Két évvel korábban a még berendezés alatt álló csehi kápolnának írt elő pontos miserendet, ott két papot alkalmazva ezek teljesítésére (Hegedüs-Papp 1991. 95.). Az ilyen típusú végrendelet nem egyedülálló a korban. Ezt és hasonlókat idéz: Pásztor 2000. 91-93. 36 MOL P 1507, 17. cs.e.,f 29-30. Tempfli 1996. 115-116. 37 „...consecram cappellam Ulam, quae condigne sub ima tectura templo illi adhereret, in eademque bonae reminiscentiae Dragfianae Familiae, ac reliquorum praedecessorum membra reposita haberentur, resolverent semet catholicae parti cedere.." (1734. MOL P 392, 35. fiók. Lad. 33/2 No. 55.) (Ennek átirata a No. 56-os dokumentum f 90, 1733-ból (?), bár az Erdődön kelt, és több helyen módosították is a szöveget.) Ennek szövegét közölték egy 1729. jan. 16-án kelt másolatból is (Dienes 1862. 821-824.). 338
