Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról Tanszék selejtezés előtt álló, ugyancsak oldalkocsis Pannónia motorkerékpárjával, mert a Horváth Béla vezette Junak vizsgáztatás előtt, szerelőnél volt. A rendelt és gyorsan megrakott AKÖV teherautó a Magyar Nemzeti Múzeum belső udvaráról indult, miután sofőrje órákat kínlódott a lakókocsi hátsó irányjelző és stoplámpáinak működtetésével, s Pista, Béla és én is vele utaztam. Először Körmösdpuszta felől minden baj nélkül kiértünk a Kónyadombra, majd a lakókocsi lekapcsolása után a falubeli szállásunkra, ahol leraktuk a maradék felszerelést. Baj azonban akadt. Egy teljes hétig jártuk az állandóan meghibásodó, s az alkatrészek után futkosó Béla és Karcsi által folyamatosan szerelgetett motorokkal a szomszéd községeket, ugyanis Magyarhomorogon nemcsak a dologidő miatt, hanem az 1961 óta fizetett 7,50 Ft-os órabér keveslése miatt, nem akadt szabad munkaerő. Végül csak úgy tudtunk munkásokat verbuválni, hogy hosszas tárgyalások után, az érintett munkások ellenkezését legyőzve, a komádi Belvízrendező Társulat 8 Ft-os órabérrel „kölcsönadott” egy körösszegapáti brigádot. Kitűnő kubikosok voltak, akik nemigen szerették a mi tízórás munkaidőnket, mert a társulatnál a kiadott napi munkát úgy déltájig mindig „lezavarták”, s így volt idejük otthon dolgozni vagy a biharugrai halastó kifolyó árkánál halászgatni. Mindenesetre a munka jól haladt, pedig Pistát egy hétig nélkülöznünk kellett, mert Belgrádba utazott, s az időjárás sem kényeztetett el minket. Kényelmi szempontból több hétvégét lenn töltöttünk, s mivel mindkét motort hazarendelték, kerékpárral jártuk be a szomszéd településeket. Megnéztük a komádi vásárt, máskor pedig a lehető legközelebbről a körösszegi vár épen maradt lakótornyát. Ebben a szezonban sikerült emlékezetesen megtréfálnunk Pistát. Október 4-én Béla korábban kivitt a lelőhelyre a Pannóniával, s útközben felszedtünk az út mellől egy töredezett szélű fémlemezt, amelybe azonnal beleláttunk egy díszítetlen, „köznépi” tarsolylemezt. A szelvényben gyorsan befejeztük a 295. sír bontását, és egy kis sárral szépen a medencéjére ragasztottuk, majd körülspakliztuk a lemezt. Pista boldogan fogadta a leletet, először csak körbefényképezte, s mielőtt még közelről megszemlélte volna, megkértük Bélával, hogy kettőnket is örökítsen meg a szenzációval együtt. Sajnos, a fényképezés közben olyan nevetésre fakadtunk, hogy Pista gyanút fogott, s nyomatékosan közölte, hogy bár belement a tréfába, egy pillanatig sem hitte a lelet valódiságát. A munka csak október negyedik hetében ért véget, ekkor már minden hajnalban fagyott, így szerdán (23-án) reggel is, amikor kerékpáron kivezettem a helyi tsz zetorját a lelőhelyre, és bevontattuk a kocsit a házunk elé. Csütörtök este megjött a komádi tsz áruit szállító autó, legalább másfél óráig kínlódtak a világításával, és csak éjfél előtt indultak el, rakodókkal a vezetőfülkében, ezért nem utazhattunk velük. Hajnalban bezörgetett a sofőr, hogy a lakókocsi kereke megjavíthatatlan defektet kapott és pótkereket kért - ami természetesen nem létezett. Azzal fenyegetőzött, hogy csináljunk, amit akarunk a Berettyóújfaluban leállított kocsival. Akifizetett szerződésre való hivatkozással elutasítottuk az ultimátumot, s vonattal hazautaztunk. Utólag tudtuk meg, hogy végül a komádi tsz kölcsönkerekévei jöttek fel Budapestre. Az év hátralévő részében a szuper revízió mellett aspiráns felvételi vizsgára tanultam, melyet december közepén jó érzéssel le is tettem. Vezetésemet Bóna István vállalta volna. Miközben csendesen folyt a szuper revízió, s Pistával szinte nap mint nap találkoztam, 1969 február végén megkaptam az aspiráns felvételi vizsga elutasító eredményét. Nagyon csalódott voltam, s miután Pistával és Bóna Istvánnal megbeszéltem, hogy élni fogok a fellebbezés lehetőségével, a papírt megírtam, és Fülep főigazgatónak aláírásra átadtam. Sürgetni nemigen mertem, s noha a jóindulatú Korek József főigazgató-helyettes megígérte, hogy segít, a határidő mégis úgy érkezett el, hogy az aláíratlan fellebbezésem nem mehetett ki a Magyar Nemzeti Múzeumból. így természetesen nem vettek fel. Viszont Bende Ildikóval májusban házasságot kötöttünk. További örömömre a második félévre esedékes munkaszerződésemet ismét a Középkori Osztályra kaptam meg, s azonnal bekapcsolódhattam a történész-régész bizottság (Pista, Györffy György, Kovalovszki Júlia 31
