Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Helytörténet - Bene János: A nagy gazdasági világválság hatásai Nyíregyházán
BeneJános A város 1934. január 26-án tartotta évi első közgyűlését, melyen megtárgyalták a nyíregyházi építőmunkások kérelmét munkaalkalmak teremtése iránt. Az ekkor született véghatározat szerint a város a tulajdonában lévő épületek javítási munkálataira 1934-re 64.000 pengőt irányzott elő, s azt is elhatározták, hogy az időjárástól függően egyes munkákat az ínségmunka keretében azonnal megkezdenek. Ismertették a honvédelmi miniszter 84.214/11.-1933. számú rendeletét, melyben a nyíregyházi laktanyák tatarozására 90.000 pengőt biztosított. A testület döntése értelmében a város azonnal felterjesztéssel élt, hogy a télen végezhető munkákat azonnal adhassák ki, s kérték, hogy e munkáknál helybeli iparosokat és ipari munkásokat alkalmazzon a honvéd kincstár (SzSzBMLt. V.B.72. 9/1934.). Az 1934. május 15-i rendkívüli közgyűlésen a Korona szálló és a sóstói bérletek leszállításának tudomásulvétele mellett a sóstói víztorony alatti cukorka helyiséget Gráf József utcai árusnak egy idényre 92 pengő, a strandbeli borbélyüzletet (melyben a víztorony alatti borbélyüzlet is benne foglaltatott) szintén a folyó évi idényre Tóth Sándor borbélymesternek 112 pengőért bérbe adta (SzSzBMLt. V.B.72. Kgy. 296., ill. 297/1934.). 1934. október 19-én közgyűlést tartott a képviselő-testület, melynek egyik napirendi pontja az 1934-35. évi ínségmunka tervezetének megtárgyalása volt. A véghatározat szerint a közgyűlés a szociálpolitikai ügyosztály által kidolgozott tervezetet jóváhagyta, mely szerint segély csak munka ellenében adható, kivéve az elaggottakat és a keresetképteleneket. A korábbi évek minden segélytípusát megtartják (tüzelő, ruha, cipő, ingyen ebéd), azzal megtoldva, hogy „...A múlt évben kitűnő eredményt felmutató segélyezési formát, a szellemi ínségmunkások segélyezését fenn kívánja tartani és pedig úgy, hogy 5 hónapon át, havonta 40 szellemi ínségmunkás legyen alkalmazható, ezeknek munkadíját havi 30 pengőtől 50 pengőig terjedő összegben állapítja meg... ” (SzSzBMLt. V.B.72. 675/1934.) Az ínségmunkák azonban nem hozhattak megoldást. Ezek nagy többsége ugyanis - amint az a fentiekből kitűnt - elsősorban segédmunkát jelentettek, rövid időkre, alkalmi munkákként. A magasabban képzett szakmunkásréteg szakmájához illő munkát csak nagyon gyéren kapott. A levéltárban őrzött jelentések szerint az ínségmunkára jogosító igazolványok osztásakor rendszeresek voltak a tumultuózus jelenetek, 4-500 ember is elégedetlenkedett, mert a város még az igazolványosoknak sem tudott megfelelő munkát adni (SzSzBMLt. V. 192. IV. 11 .D.). A válságból a kiutat majd csak az 1930-as évek végén megindult gazdasági fellendülés során találta meg Nyíregyháza városa. Irodalom Megindul Megindul az ínségeseket ellátó közmunka Nyíregyházán. Nyírvidék 53: 249. 1932. november 4. 2. Nagy Nagy Elek műszaki tanácsos korszakos jelentőségű terve alapján egységes fürdőteleppé alakítják át a Sóstót. Nyírvidék 53: 178. 1932. augusztus 7. 3. Nagy lendülettel Nagy lendülettel indult meg a sóstói ínségmunka. Nyírvidék 53:288. 1932. december 21.1. Nyíregyháza Nyíregyháza anyagi helyzetét túlhaladó áldozattal vett részt az ínség ellen való harcban. Nyírvidék 53: 224. 1932. október 4. 4. 318
