Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Helytörténet - Bene János: A nagy gazdasági világválság hatásai Nyíregyházán
Bene János Ekkorra érte el igazán a válság Nyíregyházát, a város tehát a növekvő munkanélküliséget a két nagy ínségmunkával próbálta enyhíteni. Mind a repülőtér, mind pedig a strandfürdő létesítése korábbra nyúlik vissza. A városi képviselet az 1925. február 27-én tartott rendes közgyűlésén döntött a Sóstói tó medrének kitisztításáról és a vízállás biztosításáról. A határozat szerint a tó medrét legalább 130 cm mélységre lemélyítik (12.000 m3 föld kiemelésével), a medret már szinte ellepő sást és nádat kitisztíttatják (SzSzBMLt. V.B.72. Kgy. 21/1925.). A munkálatokról Nagy Elek műszaki tanácsos és Hűnek Emil építési ellenőr 1925. július 11-én számoltak be Bencs Kálmán polgármesternek: „ 1925. február 20-án kezdődött a munka a kazánok felszerelésével. Március 2-án jött működésbe a szivattyú és 11-én láttak munkához a kubikosok. A földkiemelés 60-110 emberrel kedvező időjárás mellett folyt és április 11-én befejezést nyert. Aprilis 25-én a vízzel való megtöltés is befejeződött és az átlagos vízállás 187 cm volt... A tófenék ma egységes sík, mely a keleti oldalról a nyugati felé lejt úgy, hogy a nyugati nagy medence ismét délről észak felé lejt. A legmélyebb pont tehát az északnyugati sarokban van ott, ahol a szívócső lenyúlik. A legnagyobb vízmélység 220 cm, a legkisebb 130 cm. ” A munka költségei 300.316.716 koronát tettek ki (SzSzBMLt. V.192. IV. 11. dob. A nyaláb). Nagyjelentőségű volt a város azon elhatározása is, hogy repülőteret létesít, melynek területét a Légügyi Hivatal munkatársaival közösen a Szarvasszigeti legelőn jelölték ki 1927 őszén. 1927. október 8-án a városi szakosztályok együttes ülésén 893.000 négyzetméterben állapították meg a repülőtér nagyságát. A beruházás költségeit is megszámították: a vízlevezető árok áthelyezése 2.800 pengő, földmunkák 60.000 pengő, útépítés a Tokaji útról a repülőtérig 10.000 pengő, villanyvezeték kivezetése 2.600 méterre 10.400 pengő, transzformátor 2.000 pengő, 100.000 tégla 6.000 pengő, kútfúratás 10.000 pengő (SzSzBMLt. V.B.77. III. 165/1927.). 1928. szeptember 12-én helyszíni bejárást tartott a kereskedelemügyi minisztérium és a város által kijelölt közös bizottság, s megállapították, hogy a terület egyengetése majdnem kész, már csak a repülőtér északi és keleti szegélyén folyik a munka, melyet két hét alatt be lehet fejezni, s kezdődhetnek a gyepesítési munkák. Azt is megállapították viszont a helyszíni mérésekkel, hogy bár a repülőtér esése észak és dél felé is egyenletes, de a levezető árkok, melyek a repülőteret övezik csekélyebb esésűek, így a nagyobb esőzések vagy a hóolvadás után a repülőtér északnyugati, illetve délnyugati oldalán a vizek elfolyása több időt vesz majd igénybe. Ettől függetlenül a gyepesítés megkezdésére alkalmasnak tartották a repülőteret (SzSzBMLt. V.B.77. III. 165/1927.). A munkanélküliség enyhítésére kiadott belügyminiszteri rendeletet a városi szakosztályok együttes ülésén is megtárgyalták 1930. november 25-én. Az ülésen a sóstói strandfürdő megvalósításáról is döntöttek és a képviselő-testület figyelmébe a városi mérnöki hivatal által elkészített tervet ajánlották, mint olyat, mely az ínségmunkára biztosított 90.000 pengőből jelentős számú ínségmunkásnak tud majd munkalehetőséget biztosítani: „...A mérnöki hivatal tervezete szerint az árterületnek csupán szükséges részének leásásával mélyülne a tómeder, amely időnként az Ér csatornának felduzzasztásával lenne megtöltve, talajvízzel és csapadékkal a vízmennyiség szaporítva. Másfél méteres vízállása az elzsombékososádt és elnádasodást megakadályozná és a sziksó menynyiségét is jobban konzerválná. A tervezett strandfürdő létesítése esetében az így megnagyobbított tómeder vize biológiailag annyira meg fog tisztulni, hogy az a kádfürdőkben akadálytalanul használható lesz és e tekintetben a város a jelenlegi állapotnál hátrányosabb helyzetbe nem fog kerülni. Hogy a kádfiirdő közönségének a vízzel szemben netalán támasztható előítéletének eleje vétessék, a mederben egy gát tartandó fenn, amely a két vízterület tükrét elválasztja... ” A döntésben fontos tényezőt jelentett, hogy a tervezett beruházásnak hamar meg kell térülnie, jövedelmet kell hoznia, s ezért döntöttek a városi mérnöki hivatal terve mellett, melyet a polgármester a soron következő közgyűlés elé terjesztett, támogatva azt (SzSzBMLt. V.B.77. III. 653/1923.). Ez 1930. november 308
