Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - D. Rácz Magdolna: A Nyírbátor környéki zsidó vallású lakosság hétköznapi táplálkozása
D. Rácz Magdolna Kora reggel a teknőben lévő liszthez minden kenyér után egy fél marék sót adtak, langyos vizet öntöttek hozzá, és miután a megkelt kovászból elvették a következő sütéshez való adagot, a kenyeret bedagasztották. Ez hosszan tartó, fárasztó művelet volt. Addig kellett végezni, míg a háziasszony kézfeje tiszta nem maradt. Ez után a tészta tetejét belisztezték, kendővel letakarták és egy-másfél óráig állni hagyták. Majd következett a kenyerek kiszakítása. Előtte a megkelt tésztából - miközben imát mondtak - elvettek egy darabot, amelyet majd fűtéskor áldozatként a tűzbe hajítottak. Ez volt a halev. Aztán előkészítették a gyékényből készült szakajtókosarakat, tiszta kendővel kibélelték, a kendőket belisztezték. A teknőben lévő tésztát négy részre osztották, jobb kézzel meggömbölygették, bal kézzel a szakajtóba helyezték. A kendő sarkait felhajtották, és még egy óra hosszat állni hagyták. Ekkor láttak a kemence felfűtéséhez. Ehhez szalmát, venyigét, kórót használtak, kinek mi volt. Vigyázni kellett, hogy a kemence mindkét oldala egyenletesen melegedjen. Amikor a kemence félig felfült, a kenyértésztából kiszakítottak annyi darabot, ahányan a családban voltak. Ezeket sütőlapáton elnyújtották, olajjal vagy vajjal megkenték, egy kis forgácsdarabbal megkockázták. Betették a kemencébe: 10 perc alatt megsült, ez volt a lángos. Reggelire fogyasztották. Hogy a kemence elég meleg-e, úgy állapították meg, hogy a hamut kikaparták, és ha a szénvonó a kemence fenekén szikrázott, be lehetett vetni a kenyeret. Előtte egy kórószárra szalmacsomót kötöttek, és kiseperték vele a hamut a kemence aljáról. A szakajtóból a tésztát a meglisztezett sütőlapátra borították, a tetejét vízzel lemosták, az egyik oldalát késsel bevágták. A kenyereket bevetették, a kemence száját bezárták. A süléshez 2 óra kellett. Ha sok tésztájuk volt, lepényt is sütöttek. Ezt a kenyérrel egyszerre vetették a kemencébe, de 1 óra alatt megsült. A teknő alján maradt tésztát összekaparták, köménymaggal vagy kaporral összegyúrták, és megsütötték: ebből lett a vakaró. Ha a kenyér megsült, a kemence mellett lévő zsákkal leterített lócára tették, a tetejét megmosták. Ha kihűlt, a kamrába vitték. A kenyeret a gazdaasszony szegte meg, kerek kenyereskosárba tették, kendővel letakarva. A kenyér volt a legfontosabb táplálék, mindenhez lehetett fogyasztani. Ha a földre esett, felvették és megcsókolták. Adatközlőim emlékezete szerint a második világháború utáni időkben a kenyeret a nyírbátori péknél sütötték ki. A mai Bátori ABC helyén volt egy maszek pékség, s a pék megengedte, hogy az asszonyok odavigyék az otthon bedagasztott tésztát. Erre a tulajdonos nevével ellátott cédulát tett, a gazdaasszonynak is adott egyet, s miután kisült, így azonosították. Másik nagyon fontos étel a szombati kalács, a páros kalács (bárhesz) volt. Ebédre és vacsorára a hús mellé ezt fogyasztották. 3 nagy kalácsot sütöttek, ahol pedig 13 évet betöltött fiú volt, ott 3 kicsit is készítettek külön az ő számára, hogy azon gyakorolja jövendő családfői feladatát, az áldások elmondását. A kalácsok elkészítéséhez 3 kg tiszta búzalisztre volt szükség. Minden kalácshoz fél marék sót, kb. 6 dkg élesztőt, 2 szem krumplit tettek és esetleg egy kevés cereszt lehetett hozzá adni. A páros kalácsot külön erre a célra használt kerek kis teknőben dagasztották. A tészta elkészítésének folyamata a kenyérével megegyezik, csak nem szakították, hanem a gyúrótáblán kelesztették tovább. Mikor megkelt, a tésztát szétosztották. A nagy kalácsnak valót 6 ágra fonták, a kicsit szív alakúra. Fonás előtt ebből is elvették a halevet, és a tűzbe vetették. Fonás után a tetejüket tojással lekenték, s egy óra hosszáig sültek a kemencében. Ezeknek a kalácsoknak a neve azért páros, mert a szombati asztalon mindig két kalácsnak kellett lennie. Egyiket a szombat beálltakor, vagyis pénteken este fogyasztották el. Következő nap délben megint két kalács volt az asztalon, s az egyiket elfogyasztották. Este pedig megették a harmadik kalácsot. Ha a gazdaasszonynak kedve volt, a páros kalács mellett csemegének piskótatortát is készíthetett. 10-15 tojás sárgáját 15 kanál cukorral kikevert, ugyanannyi lisztet adott hozzá. A fehéréből 300
