Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - D. Rácz Magdolna: A Nyírbátor környéki zsidó vallású lakosság hétköznapi táplálkozása
A Nyírbátor környéki zsidó vallású lakosság hétköznapi táplálkozása D. Rácz Magdolna Nyírbátor és környéke hagyományos táplálkozáskultúrájának kutatása kapcsán találkoztam egy ma már nehezen kutatható, izgalmas témával, a zsidó vallású lakosság táplálkozási rendjével. Jelen tanulmányom saját gyűjtéseimet felhasználva a hétköznapi táplálkozási szokásaikat mutatja be. A vizsgált területen élő, egykor nagyszámú zsidó lakosság táplálkozáskultúráját szigorú vallási előírások szabályozták. Az edényeket, amelyekben a húsos és tejes ételek készültek, szigorúan elkülönítve tárolták. Véletlenül sem cserélhették fel. Közismert a disznóhús és zsír, a marha hátsó felének vagy bármely állat vérének fogyasztási tilalma, a szárnyas állatok fogyaszthatóságának szigorú ellenőrzése, rituális levágásuk jelentősége. Itt kell említést tennünk a nagyobb mennyiségű halfogyasztásról, melyek közül csak pikkelyesek jöhettek szóba. Szombati napokon és bizonyos ünnepeken kötelező volt a halkocsonya vagy más módon elkészített halétel (ld. RÁcz 2005.!). A főzés alapanyaga a baromfizsír, a liba vagy a boltban kapható ceres (növényi zsiradék) volt. Egyébként pedig ugyanazok az alapanyagok álltak a háziasszonyok rendelkezésére, mint a paraszti háztartásokban. Kenyérsütés A háziasszony legfontosabb teendői közé a mindennapi kenyér és a szombati páros kalács elkészítése tartozott. A szomszédos falvakból Nyírbátorba hordták be az őrölni való búzát. Őrléskor grízes lisztet, első és második lisztet, valamint korpát kaptak. Az utóbbit megszitálták, a dercéből pogácsát sütöttek, a korpát a tehén abrakjára szórták vagy a moslékhoz keverték. A kenyérsütés kellékeit cigány árusoktól, teknővájó cigányoktól szerezték be. Egy nagyteknő, amelyet teknőállványra állítottak, fakanál a kovász elkészítéséhez és kovászfa, hogy ha az elkészített kovászt letakarták, a kendő ne érjen a megkelt kovászhoz. Kenyeret (brot) szombat és ünnepnap kivételével bármely napon készíthettek. Leggyakrabban rozslisztből készítették, de lehetett fele gabona és fele búza vagy tiszta búzalisztből is. Az utóbbiakhoz főtt burgonyát kevertek. Előző este a háziasszony - miután kötényt kötött, fejét bekötötte, kezét megmosta - 4 kenyér sütéséhez elegendő lisztet szitált a teknőbe, majd a bal oldalra húzta. Jobb oldalon kevés lisztet hagyott, és elővette az előző sütéskor félretett kovászt. A kovászt felhasználásig kendőben vagy kovászkosárban, szellős helyen tárolták. A cipó nagyságú kovászt darabokra tördelték, langyos vizet öntöttek rá. Mikor megpuhult, kb. 2 kg lisztet adtak hozzá, jól összekeverték, letakarták, és reggelig állni hagyták. NyJAME LII. 2010. 299-306. 299
