Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Borzován Eszter (15) : Hát, vótak egy néhányon. Még annak idején, hogy jobban, akik odamaradtak a fronton, katonák vótak, mán a háború alkalmával, mindég azér vetették a kártyát. Na, hogy élnek, nem élnek. Sokszor jól mondta. Mer hazajött, akit mondott, akit nem, meg odamaradt... ...Nekünk is, fiúk vótunk, vetette nekünk Róza néni, hogy mondta, hogy neked nem jó feleséged lesz, neked ilyen lesz, olyan lesz, oszt úgy is vót. Úgy jött befele, hogy elmondta....- Agakba írtak neveket, hogy kinek ki lesz a férje? (16) : Hallottuk, de mi nem csináltuk.- Boszorkányokkal hol lehetett találkozni? (16): Azt nem tudták, hogy ki a boszorkány, mert az nem mutatta ki magát, mer megölték vón. Csak valamit tudtak, mer nekünk mikor Miklósnak is (a fia), mikor a kapun kinyújtotta a kis kezét, akkor olyan kisfiú vót, oszt jött Herman Pali bácsi, oszt kezet fogott vele, mindenütt kiment a keze. Csak így csüngette a kisfiú a kezét. Hát szóltunk anyuéknak, ott Fábiánházán, mondta, hogy: lányom megyek, oszt elhozzuk a kisfiút. Oszt elvittük ahhoz az öregasszonyhoz, oszt amikor az öregasszonyhoz bementünk: na tegyétek le a gyermeket. Mindenfele így végigfogdosta a kis kezét, oszt alig vótunk ott, aligfogdosta egy kicsit, mán fogta a kilincset, hogy menjünk hazafele. Addig meg így csüngött a keze. Hát akkor az is csak tudott valamit... (15) : Itt is vót olyan, Juhászné is... (16) : Juhászné is olyan vót, igen. Ott a legelő fele lakott. Gy őrtelek felé, a hídnál, kinn a végén. (15): Vót itt még egy másik is, itt a temető körül valahon.- Tudtak gyógyítani? (15): Igen- Hogy hívták ezeket? (15): Hát rendes neve vót...- Kuruzslónak? (15): Hát, így mondták, ahogy mondod.- És a keresztutaknál? (15): Ott is meg szokták így támadni az embert ezek a boszorkák. Meg olyan is vót, azt mondták, hogy tehen képibe lefeküdtek, úgy tehernek változtak, ilyeneket is mondtak.- Tehénné tudtak változni? (15) : Igen, ilyet is mondtak. Oszt akkor lefeküdtek az útra... (16) : Meg az kísérte, zavarta. Hogy így át tudta változtatni magát. (15): Meg disznó, meg ilyesmi.- Repülni? (15) : Azt nem hallottam. (16) : Csak hogy ment a csengős szekér, oszt sehol nem láttak semmit. (15) : Nem láttak semmit, csak ment utánuk vagy előttük. (16) : Hát, de mán ez régen vót.- Táltos? (16): Nem hallottam. (15): Én se. Mán így egymás közt mondták, hogy táltos, ha összevesztek, az asszonynak mondták...- Lidércről tetszettek hallani? (15) : A víznél van, még ma is, barnás-szürke, mint egy galamb, visítani szokott.- Szellemekről? (16) : Azt hallottam, hogy így hazajárnak a szellemek... Mint a cigány lány (mondta) itt a botba. A cigánylány is azt mondja, hogy hazajön a nagymamája mindég. Mer ott lakik a házába, oda építettek, és: nagyanyám mindig hazajön, igen, mer még a gyermekek is félnek. ...Azok még most is félnek... azok még mindig babonások. Mindég megkeresztelték időbe a gyermeket... Fábiánházán vót egy ember, aki értett a jószághoz... mikor beteg vót a jószág, ahho vitték. (15): Hát, mondtak ilyen tudóst. Borzován Eszter 296 Debrecen H-4026 Hajó u. 2. 7/24. e-mail: besztilove@freemail.hu
