Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László kérni és nyerni, amellyel a lelőhely természetétől függően akár a teljes feltárásra is lehetett törekedni. A magyarhomorogi ásatásokat a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága javaslatára az MTA TUKUFA3 támogatása finanszírozta, s jó példája e kutatási rendszer működésének. Az alábbi emlékezés java része pedig a publikációkban nem szereplő hajdani feltárási körülményeknek, amelyek közül a szállítás, a közlekedés, a munkástoborzás, a postai kapcsolatteremtés, a foglalkoztatásipénzügyi adminisztráció, valamint a lelőhelyek bemérésének nehézségei voltak a legszámottevőbbek, s amelyek legalább annyira összekovácsolták a feltárások egymásra utalt résztvevőit, mint maga a szakmai munka. Nyilvánvaló, hogy Dienes Istvánnal kialakult barátságomnak is ez az 1962-1971 közötti ásatásokon végzett közös munka volt az alapja.4 1961. július 21-én a Magyar Nemzeti Múzeum akkor még országos hatáskörű leletmentéseiből oroszlánrészt vállaló Patay Pál hitelesítette az Adattárnak bejelentett magyarhomorog-kónyadombi temető honfoglalás korinak meghatározott 1. sírját, majd a további kutatás lehetőségét kollégájának, Dienes Istvánnak engedte át, aki újabb 5 temetkezést feltárva bizonyosodott meg a lelőhely jelentőségéről.5 Anyagiak híján azonban csak 1962-ben folytathatta az ásatást,6 amelyen szeptember 10-22. és 27-29. között Bakay Koméi ötödéves régész, múzeumi gyakornok, 24-28. között pedig Bálint Csanád másodéves régészhallgató vett részt. A harmadik hét végén úgy adódott a helyzet, hogy pénteken (28-án) Dienest a múzeumi hónap alkalmából rendezendő kiállítás honfoglalás kori tárlója forgatókönyvének elkészítése miatt sürgősen Budapestre szólították, Bálint pedig hazautazott Szegedre, s az egy hétre ugyancsak visszarendelt Bakay szombaton még dolgoztatott, majd ő is eltávozott. Mivel Dienes csak hétfő délután érkezhetett vissza, s az ásatás nem kezdődhetett meg hétfő reggel felügyelet nélkül, megkérte barátját, Bóna Istvánt, hogy szerezzen segítségül egy régészhallgatót. Bóna Pálóczi-Horváth András másodéves hallgatót csípte el, ő pedig évfolyamtársának, e sorok írójának szólt. Dienessel a múzeumi kiállításon való röpke pénteki találkozást követően mindketten vállalkoztunk a munkára. Az ünnepélyes öltönyben feszítő, nyakkendős Dienes hűvös szavai egyáltalán nem nyerték meg a tetszésünket, de elsősorban a tanárunknak tett 2. kép Ásatás Magyarhomorogon (1971) 3 Tudományos Kutatási Fejlesztési Alap. 4 A magyarhomorog-kónyadombi ásatás szakmai eredményeiről jelen írásomban nem esik szó. Dienes István az alább sorban közölt rövid éves ásatási beszámolókon kívül többször is érintette az eredményekhez kapcsolható kérdéseket, de összefoglaló előzetes jelentést nem készített. A temető 540 sírral elért teljes feltárását eredményező, 1985-1988 között általam vezetett ásatásról sem készült előzetes jelentés, de több szempontú áttekintést már közreadtam (Kovács 1997., Kovács 2006., Kovács 2007.). 5 Az 1961-1971, 1985-1988. között végzett teljes feltárás régészeti munkálatainak áttekintő „naplója” Kovács 1997. 364- 370. Vö. 1961. október 16-28.: TUKUFA ? Ft, 2 4 munkás, 2-6. sír. Dienes István munkatársa Rosner Gyula harmadéves régészhallgató volt (Dienes 1962.). 6 1962. szeptember 10-október 12.: TUKUFA 20 000 Ft, 3-10 munkás, 7-23. sír (Dienes 1963.). 20
