Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - Gindele Róbert: Alexandru V. Matei (1950-2010)
Gindele Róbert választottad. Neked fontos tennivalóid voltak a megyei múzeumfejlesztés terén. 1983-tól megyei múzeumigazgatóként fáradhatatlanul építettél. Turisztikai látványossággá váltak a porolissumi, a bucsumi castrumok, megújult a zilahi múzeum, és egyre több külföldi kolléga kereste fel Szilágy megyét. Mint az Északnyugat-Romániai Területi Műemlékvédelmi Bizottság alelnöke igyekeztél közbenjárni a más megyék területén található műemlékek védelmében is. Igazgatói-vezetői tevékenységed nagy részét Te, Domn’ Mátéi a posztkommunista, átmeneti időszakban fejthetted ki. Hát, nem volt egyszerű az élet Romániában abban a húsz esztendőben! Hatványozottan igaz ez, ha a művelődésügyre gondolunk, ahol nem mindig a szellemi élet nagyságai diktáltak. E zűrzavaros körülmények között sikerült nem csak helyt állnod, hanem látványos előrelépéseket tudtál kiharcolni. Egy vidéki múzeumot sikerült tudományos műhellyé varázsolnod... Személyesen 1997-ben ismerkedtünk meg a zilahi Limeskonferencián. Legfőbb közös munkánk a felsőszopori elő-limes („vorlimes”) kutatása volt. Bár véleményünk számos részletkérdésben eltért, ez mit sem rontott munkakapcsolatunkon vagy az ásatás megszervezésén. A szakmai kapcsolat átalakult kölcsönös tiszteletté és barátsággá. Beszélgettünk mind régészeti, mind személyes, emberi dolgokról. Megtiszteltél vele, hogy eljöttél az esküvőmre. Csapatember voltál. A Te csapatépítő szellemed kellett hozzá, hogy a nyíregyházi 2004—2005-ös autópályás ásatásokat sikeresen időre és magas szakmai színvonalon befejezzük. Tekintélyed és jó kedélyed fogta össze kis magyar-román csapatunkat a terepen éppen úgy, ahogyan a dokumentációs munkában, s nem kevésbé az esti beszélgetések alkalmával. Megkezdett ásatásaid a porolissumi fórumon és a felsőszopori vorlimesnél bizonyosan folytatódnak, neved mindig szerepelni fog az általad napvilágra hozott leletek utólagos közlésében. Szakmai és baráti találkozások nem telnek el anélkül, hogy ne emlegetnénk a Te anekdotáidat és mondásaidat, kimaradhatatlan egy-egy „ahogy Mátéi mondta volna...” vagy „Mátéi is így mondta volna...” megemlékezés, és ez nem csak a császárkoros vagy régész kollégák ajkairól hangzik el. Emberséged megszólította a szakmabelit, az ásatási munkást, a társaságba keveredett ismerőst, barátot egyaránt. Emléked örökké élni fog közöttünk, mindig jólesik Rád gondolnunk, körünkben érzünk. Mintha csak egy kicsit szabadságra mentél volna... Gindele Róbert Szatmár Megyei Múzeum 440031 Satu Maré B-ul V. Lucaciu, nr. 21. e-mail: robigindele@yahoo.com 10
