Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
Horváth Tünde A korszak tudatmódosító anyagokra mutatott érzékenységét vizsgálva ma úgy tűnik, az egykor végzett, igen gyakorinak és véresnek tűnő szertartásokon az egyik főszerepet a narkotikumok (alkohol, állati - pl. kagyló vagy növényi - mérgek) játszották, ahogy azt a leletek és a különleges folyadéktároló edénytípusok áldozati gödrökben vagy azok közelében való gyakori előfordulása jelzi (vö. Horváth 2010a.!). Mindettől függetlenül ne gondoljuk azt, hogy a totális élmény egyet jelentett az illuminált állapot elérésével, és ebben ki is merült: az alkoholos befolyásoltság akkoriban valószínűleg nem azt a célt szolgálta, amit ma (amelyet talán a léha szórakozás, az unalom, valamint a kiábrándultság különböző fokozataival fedhetünk le). Az alkohol a késő rézkori társadalmakban nélkülözhetetlen, különleges közösségi rítusokon használt élvezeti cikk volt, amelyhez a rítusokon résztvevők bármelyike hozzájuthatott, és éppen azt a célt szolgálta a gátlások felszabadításán kívül, hogy közel azonos, kollektív élményt éljenek át a résztvevők. Miért volt erre ekkora szükség? Talán ahhoz, hogy embereket és állatokat mészároljanak le, és pedig ilyen mennyiségben, mint ahogy azt a régészeti feltárások tanúsítják, valóban szükség volt az illuminált állapot elérésére, mert másképp nem lehetett elviselni a „ma neked, holnap nekem” érzését.29 A kérdés az, hogy mi indukálta ezt a gyakori „mészárszék hangulatot” a korszak kultúráiban? Nagyon fontos kiemelnünk azt a tényt, hogy a bolerázi kultúrából csak alig néhány emberi vagy állati áldozatot ismerünk (ezek többsége is — úgy tűnik - inkább „teleptemetkezésként” értelmezhető) (vö. Horváth 2004a., Horváth 2006b.). A szakrális jelenségek és a különleges tárgyak (idolok, kebles edények stb.) tömeges megjelenése balatonőszödi településünkön a Boleráz/Baden váltás, azaz (Némejcová-Pavúková tipológiai rendszerében) a II.A/B fázisokban kezdődik (vö. Horváth 2009a., Horváth 2010.). Valamikor Kr.e. 4000 és 3500 között a közép-európai térségben hasonló fejlődési folyamatok játszódtak le a különböző kultúrák közt, talán egymástól függetlenül, talán egymással bizonyos átfedésben. A változás lényegét új technikai találmányok adták, amelyek a gazdasági életben éreztették elsődlegesen a hatásukat. Ennek köszönhetően eddig nem ismert mértékben lendült fel az állattenyésztés és a földművelés, és a gazdasági élet perspektíváinak kiszélesedése során keletkezett fölösleget a távolsági kereskedelem már nem csak vízi úton, hanem a szárazföld belsejébe vezetett expedíciókkal is bárhová eljuttathatta a kocsi segítségével, egy eleddig soha nem érzett felfedezői és kereskedelmi talentummal ajándékozva meg a korszak szülötteit. A jólét demográfiai növekedéssel járt együtt, amely egyértelműen vezetett nagy kiterjedésű, hasonló anyagi műveltséggel és színvonallal rendelkező kultúrák kialakulásához. A mezőgazdaság ilyen szintű fejlődés és információcsere mellett az ígéretes kezdetek után mégsem fejlődött a várakozásnak megfelelő intenzív színvonalra (mint pl. Mezopotámia területén, illetve egy fázissal később a Balkánon). A robbanásszerű fejlődést - amelyet a bolerázi kultúra vége és a badeni kultúra kialakulása Kr.e. 3300-3100 körüli időpontban zár a Kárpát-medencén belül - feltehetően ismeretlen, valamennyi Európa területén élő kultúrára ható külső tényező állította meg. A holocén klímaváltozást vizsgáló kutatók többsége egyetért abban, hogy klímaromlás történt, amely az egész északi féltekén éreztette a hatását: az ír mocsári tölgyek és a kanadai szálkásfenyők évgyűrűi ebben az időszakban évtizedekre annyira elvékonyodnak, hogy szinte eltűnnek. 29 Meg kell jegyeznünk, hogy bár Balatonőszödön rendellenesnek tűnőén nagy mennyiségű emberi és állati áldozatot tartalmazó gödröt tártunk fel, a számok nagysága nem a település különleges jellegében rejlik, hanem abban, hogy a szokásosnál nagyobb felületet volt szerencsénk egy késő rézkori településből feltárni. Meggyőződésem, hogy ha más településeken ugyanilyen méretű feltárásokat tudnánk végezni, a balatonőszödihez hasonló arányokat kapnánk. Kétséget kizáróan jelzi ezt az a tény, hogy valamennyi kb. 10 gödörnél többet feltáró bolerázi/badeni településrészleten előkerül legalább egy emberi vagy állati áldozatot magába fogadó gödör, és ezek száma arányosan nő a feltárási terület és az objektumok számának növekedésével. 112
