Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
Horváth Tünde területileg is részleges átfedést mutató kultúrák közti kulturális asszimilációként; 4. a tölcséres szájú edények népének életében kezdődő fontos szakrális „impulzusként, reakcióként”, amely az őt követő „utód” kultúrákban survivalként fennmaradt. A kocsizással a korai szakirodalom elsősorban a páros szarvasmarha temetkezéseket hozta összefüggésbe (Korek et al. 1951.) (3. kép 1-2.). Mára már ezt az elméletet erősen megkérdőjelezik. A szabályos temetőkben előkerült alsónémedi és budakalászi kettős embertemetkezés mellett feltárt marhapár nem kocsitemetkezésre, hanem a magántulajdon megingathatatlan jelenlétére, és tulajdonosával együtt való sírba szállására utal (5. kép 2.). A településeken feltárt áldozati gödrök annyira kis térfogatúak, hogy maga a szarvasmarha csontváz is éppen csak elfér benne, bármiféle szerkezetű vagy anyagú kocsi e mellé temetése kizárt. Ugyanakkor a településeken található szarvasmarha temetkezések gyakran emberi tetemeket magukba záró áldozati gödrök vagy sírhelyek közelében kerülnek elő (6. kép). A szarvasmarhák életkora, típusa és neme, valamint a teljes és részleges csontvázak előkerülése és fektetése teljes mértékben változó. Ez arra utal, hogy bár az egyik vezető áldozati állatról beszélhetünk, mégis különböző rítusokban használták fel őket. Balatonőszödön összesen 78 gödörben találtunk emberi vagy állati maradványt. 44 áldozati gödörben tártunk fel szarvasmarhát, köztük 36 ép csontvázat, és 36 további egyed csontvázrészét, maradványát, 38 áldozati gödörből pedig 135 kiskérődző teljes csontvázát és 72 egyed maradványát azonosította az archaeozoológiai vizsgálat.22 Összesen 69 emberi egyed maradványait tehetjük még a korántsem végleges listához (Horváth 2004a., Zoffmann 2004.). Az állatáldozatok egy része vegetációs, ún. agrárrítus lehetett. Az esetek egy részében az áldozatok növendék állatok (borjú, malac, bárány), amelyek egyértelműen a zsengeáldozatok kategóriájába tartoznak.23 Lelőhelyünkön egyetlen esetben került elő páros szarvasmarha áldozat (1856. gödör: adultus-maturus korú tehén és 4-6 hónapos borjú csontváza: 3. kép 1-2.). Máskor - ahol az állat testét testtájainak figyelembevételével felhasítják, ám a test egésze az áldozati gödörbe kerül - a társadalmi konfliktushelyzetek totemisztikus jellegű leképződésére találunk bizonyítékot (vö.: Douglas 2003.). Az állati áldozati gödrök sokszínűsége mellett egy nagyon fontos észrevételt kell tennünk: azt, hogy a neolitikumra jellemző, lakóépületeken belüli szentély sarkok a késő rézkorban eltűnnek, az addigi privát, családi körben végzett rítusok átadják a helyüket a nagyméretű, sok életet feláldozó, totális élményt nyújtó közösségi, kollektív rítusoknak, amelyek nyílt, közösségi tereken zajlanak.24 Ugyanezt a feltételezést támogatja az edényművesség, gondolok itt a társasági eseményként folytatott evés/ivás céljára, és egyéb folyadékmanipulációkkal járó szakrális célra szánt specifikus edénytípusok előfordulására, mint amilyenek például a kétosztatú tálak, pseudo kemosok, palackok, halbárka alakú edények, szószos csészék, antropomorf, gynekomorf edények, kocsimodell edény kombinációk és az A. Sherratt által „cheers-cup”-ként emlegetett mericék. Sherratt velős tömörséggel foglalta össze az új korszak vívmányát: „alcohol and animal traction - drinking and driving” (Sherratt 2004. 30.). Az említett edénytípusok nagy része Balatonőszöd lelőhelyén a véres áldozati gödrökben vagy azok szoros környezetében megtalálható kísérőleletként (Horváth 2010a.). Bár ma az ittas vezetés nem tartozik a társadalmilag elismert és kitüntetett viselkedési attitűdök közé, a kezdetek kezdetén talán másképp lehetett. Talán épp az alkoholos befolyásoltság volt 22 Horváth 2006b. Vörös István függeléke: 145-146. Tab. 1-2. 23 5 gödörben borjú: 988-1090., 1143., 1493., 1772., 1856. (Horváth 2006b. 117-125.). 24 Vö. ajándékcsere intézmény, esetleg potlach? (Horváth 2006a. 104-106., 116-120., Horváth 2008. 182-184.) 106
